Gyors üzenetek és web 2.0 a politika szolgálatában
A közösségi média és a gyors üzenetek előnyeit hamar felfedezte magának az internet népe: a tudatos állampolgárok körében a virtuális felületek egyre inkább felváltják a kocsmai politizálást. A Facebook, Messenger, Skype és társai mind a XXI. század forradalmárai, mind pedig a politikusok kedvelt „fegyverévé” vált. Legutóbb éppen Recep Tayyip Erdoğan használta a FaceTime-ot arra, hogy egy élő televíziós közvetítésen keresztül szólítsa meg híveit.
A közösségi média felületein a „gondolatok szabad piaca” időben és térben szinte korlátlanul valósulhat meg, miközben a netes eszközök a korábbinál több lehetőséget biztosítanak a polgárok politikai aktivitásának becsatornázására (online petíciók, politikai blogok, stb.). Az internet elterjedésével és az info-kommunikációs technológiák fejlődésével a közösségi média felületei jelentik a polgárok politikai eszmecseréjének új kereteit, ráadásul a hagyományos médiával ellentétben most már a közember is aktívan szervezheti és irányíthatja a politikai eszmecserét, miközben az egyes történésekre azonnal, akár másodperceken belül is reagálhat. „Az információátvitel, elosztás, hozzáférés és módosítás költségeinek csökkentése hozzájárul a véleménynyilvánítás demokratizálásához. (...) A digitális technológiáknak köszönhetően egyre többen tudnak tartalmat közzétenni és világszerte terjeszteni, illetve ezzel párhuzamosan egyre többen képesek digitális tartalmakhoz hozzáférni egyre több személy részéről. És ami a legfontosabb, mivel e technológiák egyre több személy számára váltak hozzáférhetővé, a szólás demokratizálása csak tovább folytatódik*”.
A tömeges részvétel lehetősége és decentralizált jellegük miatt különösen fontos politikai fegyverré nőtték ki magukat az új médiás eszközök. De nem csak a demokráciák politikai állóvizét bolygatták fel az utóbbi évtizedben ezek az eszközök, hanem a diktatúrák felszámolásának is fontos lehetőségévé avanzsáltak. Így például az arab tavasz által érintett államokban a politikai szabadságjogok korlátozása ellenére a közösségi média felületein lehetett kifejezeni a hatalom által elnyomni kívánt politikai véleményeket, de lehetővé tették a politikai reformok sürgetése mellett a tüntetések, forradalmak megszervezését is. Ennek köszönhetően számos állam megpróbálta korlátozni polgárainak internethez, illetve bizonyos tartalmakhoz való hozzáférését és ezzel egyidejűleg a szólás- és információszabadságot* is korlátozták.
Július 15-én a szekuláris török hadsereg puccskísérletet hajtott végre az iszlamista török államfő és a kormány ellen: tűzharc tört ki a legfontosabb katonai létesítményeknél, több hidat lezártak és törölték az Atatürk repülőtér járatait. A puccs végül kudarcba fulladt, egyfelől a katonaság megosztottsága miatt – a hadsereg több magasrangú vezetője a televízión keresztül ítélte el az eseményeket –, másfelől Erdoğan határozott és innovatív fellépésének köszönhetően. Az elnök élőben szólította híveit az utcára a CNN műsorában sugárzott FaceTime üzenetében: „arra buzdítom a török embereket, hogy menjenek ki a terekre és repterekre. Nincs erősebb hatalom a nép hatalmánál.” A legutóbbi török események is arra engednek következtetni: az újmédia szerepe csak tovább fog erősödni századunk politikai küzdelmeiben.
*Jack M. Balkin: Digital Speech and Democratic Culture: A Theory of Freedom of Expression for the Information Society; New York University Law Review 79:2004:1
*Patrick Ford: Freedom of Expression Through Technological Networks: Accessing the Internet as a Fundamental Human Right, Wisconsin International Law Journal 32:2014:142