A brüsszeli rendőrség attól tartott, hogy az általuk felkutatni kívánt terroristák a mások által közzétett frissítésekből következtetni tudnak arra, hogy a rendőrség hol tervez házkutatást vagy átvizsgálást tartani. Ezért Steven Vandeput, a belga védelmi miniszter saját twitteroldalán felhívást tett közzé, melyben arra kérte a lakosságot, hogy segítsék a rendőrség munkáját azzal, hogy nem tesznek közzé rendőri akciókkal kapcsolatos állapotfrissítéseket. A megszólítottak azonnal reagáltak a felhívásra, és macskás képeket kezdtek posztolni olyan leírásokkal, melyek szövegei rendőrségi akciókról való jelentéseket utánoztak. Természetesen önmagában örvendetes, hogy a belga internetezők a humoros oldalát is meg tudták találni az egyébként korántsem felemelő helyzetnek, azonban a hír jól jelképezi, mekkora hatalomra tett szert a közösségi média a különböző krízishelyzetekben és a rendőrségi akciók kezelésében.

A rendőrség szempontjából ugyanis a közösségi média kétélű fegyver: a különböző házkutatásokról, lezárásokról, helyszín-biztosításokról történő valós idejű tudósítás segítheti az igazságszolgáltatás elől menekülőket abban, hogy mely helyeket érdemes elkerülniük, ha nem akarják, hogy elkapják őket. Ugyanakkor  a közösségi média  hasznos is lehet, hiszen manapság nagyon sok információt osztunk meg önszántunkból ezeken az oldalakon, így a rendőrség is  könnyebben felfedezheti és megfigyelheti az esetlegesen gyanúba keveredett személyeket .

Több internetes portál beszámolt arról, hogy a párizsi terrortámadások során a közösségi média milyen jelentős segítséget nyújtott a párizsi lakosok számára. Kezdve onnan, hogy a facebook újonnan bevezetett funkciójának hála a felhasználók egyszerűen tudathatták ismerőseikkel hogy biztonságban vannak, azon keresztül, hogy párizsi lakosok százai jelentkeztek twitteren, hogy befogadnak bárkit aki nem tudott éppen biztonságban hazajutni aznap este egészen odáig, hogy az Airbnb is arra kérte a lakásokat kiadókat, hogy nyissák meg otthonaikat azok előtt, akiknek nem volt hova menniük.

A terrortámadás kapcsán azonban nem csak pozitív hozadéka volt a közösségi oldalak aktivitásának. Ilyen negatív következmény volt például, hogy Veerender Jubbal kanadai videójáték-blogger saját maga által közzétett képét valaki több helyen is módosította, melynek következtében aszikh vallású férfi ártatlan fürdőszobai szelfije rögtön terroristaképpé alakult át, és a közösség oldalakon villámgyorsan elterjedt, mint a támadások egyik elkövetőjének akció előtti fotója. A kép hihetetlen gyorsasággal kezdett ismertté vált a neten, és hamar bekerült az újságokba is. Bármiféle ellenőrzés nélkül átvette Európa legnagyobb bulvárlapja, a német Bild, közzétette a Twitteren az olasz "Sky TG24" tévéadó, a spanyol La Razón című újság még a címoldalára is kitette, egy az ISIS-hez közelálló Facebook-oldal pedig azzal az aláírással közölte, hogy „A tudósítások szerint ő az egyik testvérünk, aki végrehajtotta a dicsőséges Párizs elleni támadást”. Hasonló téves információk tucatjai kezdtek terjedni a közösségi oldalakon a lekapcsolt Eiffel-toronnyal, üres párizsi utcákkal, terrorista bevándorlókkal és más részletekkel kapcsolatban, melyekről azonban később mind kiderült hogy csúsztatások vagy hamisítások.

Egyesek szerint ez világosan rámutat arra a problémára, hogy a média munkatársai nem ellenőrzik kellően forrásaikat, és hogy a közösségi média egész szervezeteket képes „meggondolatlan idiótává” tenni. Ahogyan többen rámutatnak, a hírműsorok és hírportálok kétségbeesetten próbálnak meg lépést tartani a közösségi oldalakon terjedő hihetetlen mennyiségű információval, és annak érdekében, hogy minél gyorsabban tájékoztassák nézőiket/olvasóikat, és hogy minél többen válasszák az adott portált tájékozódásuk eszközéül, sokszor ellenőrizetlenül is közzétesznek gyakran megbízhatatlannak tűnő forrásokból származó híreket, tudósításokat.

Az biztos, hogy a közösségi oldalak rengeteget tudnak segíteni a bajban akár információk gyors megosztásával, akár saját maga által végrehajtott programokkal, akár csak azzal, hogy a segítségre szorulókat és a segíteni vágyókat összekötik. Ehhez azonban tudnikell jól használni ezeket az oldalakat, és ahogyan azt már számtalanszor megtanulhattuk: nem szabad mindent elhinni, amit az interneten olvasunk.