Facebook nélkül lassan szinte nem is létezünk
Akinek nincs Facebook-profilja, az lassan hátrányt szenved a pályázatokon vagy a webes szolgáltatások igénybevételekor. Ma – kis túlzással – lassan másodosztályú társadalmat képeznek azok, akik nincsenek fenn a Facebookon.
Nemrég a leedsi egyetem egy konferenciájára lehetett előadóként pályázni, a prezentációkat azonban kizárólag a legnagyobb közösségi portálon keresztül lehetett benyújtani. Vagyis, aki nincs fenn, az nem tudott pályázni sem. A Barclaycard a minap egy előadást szervezett, amit azonban csak regisztrált Facebook-tagok követhettek a neten. Egyre több az olyan online szolgáltatás, amelyet csak Facebook- vagy Twitter-hozzáféréssel lehet igénybe venni. Felhasználók és szolgáltatók számára is kényelmes lehet, ha a netes hozzáférés regisztrációhoz kötött. Ez azonban oda vezet, hogy bizonyos embereket a részvételből eleve kirekesztenek.
Mindenesetre kétséges, hogy helyes-e, ha nyilvános rendezvények szervezői vagy különböző vállalatok arra szólítják fel ügyfeleiket, hogy személyes adataikat fenntartás nélkül adják meg egy USA-beli nyereségorientált konszernek. Nagy-Britanniában sokan tiltakoznak a tervezett személyi igazolvány ellen, noha gyakran a Facebook többet tud, mint akármelyik hatóság: az emberek bizalmatlanok a hatóságok irányában, ugyanakkor adataikat önként kiszolgáltatják egy vállalatnak. A hatóságok elvileg elszámolással tartoznak az állampolgároknak, egy vállalat azonban csak a tulajdonosainak tartozik elszámolni.
Persze mondhatjuk, hogy senkinek sem kötelező Facebook-profilt létrehozni. A helyzet azonban nagyon hasonló, mint az USA-ban a hitelkártyával, amivel ott ha valaki nem rendelkezik, azzal mint ügyféllel szinte szóba sem állnak. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a Facebook-regisztráció hiánya bizony a diszkrimináció lehetőségét hordozza magában.
Pedig nem lenne nagyon elegáns, ha a jövőben emberek között az alapján tennénk különbséget, hogy készek-e adataikat a Facebooknak megadni. Ez nemcsak adatvédelmi problémákat vet fel, hanem a nagy szolgáltatóktól való függőséghez vezethet.
Felvetődik azonban az az aggály is, hogy mi lesz, ha az élethez szükséges alapvető szolgáltatások is csak Facebook-tagság révén lesznek elérhetők. Vajon egyszer ez is bekövetkezhet? Reméljük, nem. Mindenesetre egyes akciókat, szolgáltatásokat már most is csak regisztráltak érhetnek el. Milyen lesz a digitális jövő? Lehet, hogy egyetlen vállalat fogja uralni?