Varjú Márta, a Magyar Szó főszerkesztője bemutatja a lapot szerb kollégáinak
(Fotó: Magyar Szó, Ótos András)

Szavak és állásfoglalások szintjén a politika is elismeri a helyi és kisebbségi média jelentőségét, ezek kiemelt szerepét az európai integráció folyamataiban. Egy, a közelmúltban megtartott belgrádi szakmai tanácskozáson Željko Ožegović államigazgatási és helyi önkormányzati minisztériumi államtitkár külön kiemelte ezeket az elveket: „A nemzeti kisebbségek identitásának és kultúrájának megőrzése érdekében a kisebbségi nyelveken megszólaló sajtótermékek is fontosak, s ezt felismerte az állam is. A helyi és kisebbségi médiumok számára a legnagyobb kihívást az új platformokon történő megjelenés, a korszerűsítés jelenti, ezek ugyanis pénzt, emberi erőforrást igényelnek, melyekkel ezek az orgánumok nem minden esetben rendelkeznek. Nagy lépés ebben a tekintetben is a médiatörvény-csomag korábbi elfogadása, amely sok, addig bizonytalannak, rendezetlennek számító területet vont szabályozás alá. Maga a törvény meghozatala azonban még nem jelenti a munka végét, legfeljebb az első lépésként lehet azt értelmezni.”

A Médiaasszociáció szervezésében tartott szemináriumon elhangzott államtitkári vélemény utolsó mondata nagyon is igaznak bizonyult az elmúlt hetek fejleményeinek tükrében. A magánosítási kötelezettség ugyanis számos kis médium esetében végzetesnek bizonyult. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy a helyi és regionális média – ráadásul ha kisebbségi is – nem jelent vonzó alternatívát a befektetők számára. Vannak ugyan sikeresen lefolytatott privatizációs pályázatok, de sokszor kétséges, mi is áll valójában a háttérben. A helyi önkormányzatok szintjén lehetnek érdekeltségek és néhány pozitív példával is találkozhatunk, de annak is nagy a kockázata, hogy egyszerű pártmédiumok jönnek létre. A legrosszabb az, ha a helyi rádiót vagy lapot megvásárló befektető csupán korlátozott céljaira szándékozik felhasználni és csak addig tartja életben, amíg szüksége van rá. Létrejött tehát az egyszer használatos médiumok kétes fogalma.

A nagyobb orgánumok, így a vajdasági magyarság nagy múltú napilapja, a Magyar Szó megtalálja a módját a fennmaradásnak, de ő sincs könnyű helyzetben. Paradox módon az is okoz nehézségeket, hogy bizonyos mértékű állami támogatást kap. Ennek feltételei közé tartozik, hogy be kell tartania az állam által hozott szabályokat és megszorító kitételeket, amelyek gyakran igen nehezen egyeztethetőek össze a piaci elvárásokkal. Ugyanakkor a lap gazdasági társaságként, kft-ként működik – ez a kettősség jelentős zavarokat és megfelelési ellentmondásokat idéz elő.

Valamiféle megoldást a kisebb, helyi médiumok esetében a szervezettebb együttműködés, valamiféle hálózatosodás jelenthetne. A kereskedelmi médiumok ebben a tekintetben előrébb tartanak Szerbiában, esetükben a műsormegosztás és a költségek racionalizálása előrébb tart, mint  közszolgálati jellegű társaik esetében. Természetesen a kisebbségi nyelvű orgánumok ebben a tekintetben is kedvezőtlenebb helyzetben vannak, hiszen például a saját készítésű műsorok cseréje nyelvi akadályok esetén még nehézkesebb.

Az persze minden tanácskozáson és szemináriumon elhangzik, hogy lépést kell tartani a kor kihívásaival, ami persze az erőforrások krónikus hiánya miatt finoman szólva is nehézkesnek tűnik.