2007 januárjában a Bécsi Orvosi Kamara (Ärztekammer für Wien) akkori elnöke levelet tett közzé a kamara honlapján, amit a kamara tagjainak is elküldött. A levélben egy riportra hivatkozott, amely szerint egy cég radiológiai szolgáltatásokat tervezett indítani, és annak veszélyére figyelmeztetett, hogy az orvosok az ilyen „sáskavállalatok” alkalmazottaivá válhatnak. Szerinte a társaság könyörtelen volt az egészségügyi szakemberekkel szemben, és közölte, hogy a kamara az összes jogi és politikai eszközt be fogja vetni annak érdekében, hogy megakadályozza az ilyen katasztrofális fejleményeket.

A társaság keresete nyomán a bécsi kereskedelmi bíróság (Handelsgericht Wien) végzésben eltiltotta a kérelmezőket a vitatott kijelentések megismétlésétől. A bíróság szerint a felperes társaság és a kamara versenytársnak minősültek, és a kijelentések rágalmazóak, valamint etikátlanok a tisztességtelen versenyről szóló törvény (Bundesgesetz gegen den unlauteren Wettbewerb) alapján. A bécsi fellebbviteli bíróság (Oberlandesgericht) indokolása szerint a „sáska” kifejezés negatív jelentéssel bírt, ami egy versenytárs etikátlan becsmérléséhez vezetett. Az érdemi eljárásban a bécsi kereskedelmi bíróság 2008 júliusában megerősítette a tilalmakat, és a kérelmezőket arra kötelezték, hogy az ítélet rendelkező részét a kamara honlapján 30 napig, illetve a kamara nyomtatott hírlevelében tegyék közzé.

Ami az első kérelmező orvosi kamarát illeti, az EJEB úgy ítélte meg, hogy az Egyezmény 34. cikke értelmében nem „természetes személy, nem-kormányzati szervezet vagy személyek csoportja”, ezért a kérelme személyi szempontból (ratione personae) összeegyeztethetetlen az Egyezménnyel. A második kérelmező az orvosi kamara elnöke volt, aki természetes személyként beadhatta kérelmét.

Az EJEB rámutatott, hogy a második kérelmező által tett nyilvános nyilatkozat a felperes társaság jó hírnevét érintette, amely jog az Egyezmény 8. cikke által védett. Megismételte, hogy a nagyvállalatok elkerülhetetlenül és tudatosan teszik ki tevékenységüket alapos ellenőrzésnek, és az elfogadható kritika határai tágabbak az ilyen társaságokkal szemben. Ugyanakkor az üzleti gyakorlatokkal kapcsolatos nyílt vitához fűződő közérdek mellett létezik egy, a gazdasági társaságok kereskedelmi sikerének és életképességének védelméhez fűződő érdek is. Az állam ezért mérlegelési jogkört élvez, amikor a hazai jogban lehetővé teszi a gazdasági társaságok számára az olyan állítások megtámadását, és az okozott kár mérséklését, amelyek a jó hírnevét kockáztatják. Azonban a mérlegelési jogkör mértékét csökkenteni kell, amikor nem az egyén tisztán „kereskedelmi” nyilatkozata, hanem egy közérdekű – például a közegészségügyről szóló – vitában való részvétele forog kockán.

A hazai bíróságok szerint a kijelentést a versengő orvosi szolgáltatások és az ilyen szolgáltatásokat nyújtó társaságok gazdasági kontextusában tették. Mindazonáltal a „sáska” kifejezés szinte kizárólag negatív jelentéssel bírt, amely a versenytárs etikátlan becsmérléséhez vezetett. A szóhasználat az olvasóban azt az érzetet keltette, hogy már bizonyították a felperes társaság etikátlan magatartását, amely ártott az orvosok és a betegek érdekeinek. A hazai bíróságok ezért a kijelentést ténybelinek ítélték, amely csorbíthatta a társaság kereskedelmi érdekeit. Egy orvosi szolgáltatásokat nyújtó céget azzal vádolni, hogy „sáska” módjára tevékenykedik – beleértve azt, hogy a gazdasági érdekeit a betegek fölé helyezi –, különösen súlyos. Ezért, még ha a kérelmező célja az is volt, hogy egy közérdeklődésre számot tartó kérdés széleskörű vitájában tegyen nyilatkozatot, állítását szilárd ténybeli alapra kellett volna alapoznia.

Az EJEB így arra a következtetésre jutott, hogy a tilalom „megfelelő és elégséges” indokokon alapult, és az orvosi kamara elnökének véleménynyilvánítási szabadságába történő beavatkozás „szükséges volt egy demokratikus társadalomban” a felperes társaság jó hírnevének és jogainak védelme érdekében, ezért a 10. cikket nem sértették meg.

Az ítélet több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt kimondta, hogy egy állami szerv vagy hatósági feladatokat ellátó testület nem élvezi ugyan az Egyezményben foglalt jogokat, ám annak vezető tisztségviselői, alkalmazottai már igen. Az osztrák bíróságok végzései egyaránt irányultak az orvosi kamara és annak vezetője ellen, és utóbbi jogosult volt azokat a 10. cikkre támaszkodva megtámadni. Másrészt az EJEB megerősítette, hogy egy gazdasági társaságot is megilleti a jó hírnév védelméhez való jog az Egyezmény 8. cikke alapján.

Az ítélet a közérdekű kérdések vitája során megengedett kritika határaira is rámutat: úgy tűnik, hogy ha az eset nem újságírókat vagy civil szervezeteket érint, úgy a rágalmazó beszéd arányos szankcionálása még közérdekű vita esetén is igazolható a 10. cikk alapján. Kérdés, hogy ha a közérdekű ügyben tett vitatott kijelentés nem újságírótól vagy civil szervezettől származik, önmagában nagyobb korlátozást tesz-e lehetővé.