Miközben a legjobb színvonalú iskolák majd mindegyike már teljes mértékben csatlakozott az Internethez, addig a középiskolák csak mintegy fele (46 százaléka) rendelkezik minden osztályteremben internet eléréssel – tette közzé legfrissebb tanulmányában nemrégiben egy németországi informatikai szövetség, a Bitkom.

Az ellátottság és felszereltség a különböző iskolatípusokban nem különbözik jelentősen – árnyalja a helyzetképet a felmérés.

A tanárok infomatikai-technikai értelemben nem elmaradottak, épp ellenkezőleg a „digitális avantgarde részesei” – cáfolta a közkeletű, de hamis klisét a Bitkom vezetője.  Az átlagos felett jellemző rájuk, hogy rendelkeznek fejlett digitális technikai eszközökkel, mint amilyen a laptop vagy tablet. Ahogyan az is általános, hogy az átlag felett érdeklődnek is a modern IT technológiák használata iránt.

Számos esetben az iskolák technikai ellátottság nem követi a kor kívánalmait és ilyenkor (az esetek 57 százalékában) a tanárok pótolják azt saját eszközeikkel – mutat rá a Bitkom tanulmánya.

Ráadásul a tanárok 95 százaléka „pozitívnak” vagy „inkább pozitívnak” tartja az elektronikus média adta lehetősége kiaknázását a formális oktatásban.  Alig 5 százalék szkeptikus az új oktatási formákkal szemben. Ami ugrásszerű fejlődés a korábbi hasonló Bitkom-felméréshez képest, akkor ugyanis ez a szám a négyszerese volt, vagyis jóval több tanár tartotta elképzelhetetlennek, vagy haszontalannak óráin az oktatási célú internethasználatot. Most minden második oktató azt vallja, hogy szívesebben használná még gyakrabban az elektronikus médiát az oktatásban. Ez azonban az ehhez szükséges  tényleges vagy vélt anyagi ráfordítások miatt gyakran meghiúsul – állítja a szakértői felmérés.

A német tanulmány cáfolja tehát azt a nemcsak a közbeszédben, hanem az ezzel foglakozó szakirodalomban is elterjedt felfogást, miszerint a tanulók a digitális bennszülöttek, a tanárok pedig a digitális bevándorlók csoportjába tartoznak.

A digitalizálódás felé vezető első lépéseket sok iskola már hazánkban is megtette: beszerezte a számítógépeket, szoftvereket, azonban a digitális kor tanára előtt ennél nagyobb kihívás a diákok megváltozott igényeihez és kompetenciáihoz alkalmazkodni  - állította a téma egyik elismert hazai kutatója a 21. század első évtizedében Magyarországon.

Magyarországon a legtöbb tantestületben dolgozik olyan tanár – mégpedig nem informatikatanár –, aki magas szinten és intenzíven használja az IKT-eszközöket a tanulók tanításában. Ez a felhasználási mód az infrastrukturális állapotokból adódóan többnyire nem a megszokott frontális óravezetési pedagógiai gyakorlathoz illeszkedik, hanem más – például a konstruktív – pedagógiai gyakorlathoz közelít, legalábbis egyes elemeiben.