Az események, amelyek Alessandro Sallusti letartóztatásához vezetettek, 2007-ben egy torinói kórházban kezdődtek. Az akkor tizenhárom éves Valentina édesanyja beleegyezésével elvetette gyermekét, édesapja beleegyezését a bíróság pótolta. A történetről a Libero című napilap is beszámolt. A lapban Dreyfus szerzői álnévvel írt cikkében Sallusti azt állította, hogy a fiatal anyát a bírósághoz fordult családja és Giuseppe Cocilovo bíró kényszerítette a terhesség megszakításra. Állításai szerint „a bíróság elrendelte a fiatal lány abortuszát” a szülők pedig „fizikai eszközökkel próbálták eltörölni egy fiatal lány gyermeke iránt érzett szeretetét”, majd az orvos „kitépte a magzatot és eldobta”. A cikk végén a szerző hozzátette: „Ha lenne halálbüntetés, ez egy jó oka lehetne. Értem ezt az anyára, az apára és a bíróra vonatkozóan.” Cocilovo bíró az említett mondatok okán rágalmazás miatt keresetet nyújtott be. Az első és a másodfokú bírói fórumok döntése után az ügyben végül a Legfelsőbb Bíróság döntött. A Bíróság ítélete szerint a cikk „hamis állításokkal” rágalmazta a bírót és tizennégy hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte Alessandro Sallustit. Az elítélt ügyvédei fellebbezést nyújtottak be. Az ítélet ellenére az olasz rendőrség még nem tartóztatta le Sallustit. Az illetékes milánói ügyészség az ítélet végrehajtását ideiglenesen elhalasztotta.

Az ítélet nagy felháborodást váltott ki Olaszországban. Maurizio Belpietro, a Libero jelenlegi főszerkesztője szerint „Sallusti elítélésével vége az olasz újságírói mesterségnek, ezt a szakmát többé nem lehet ugyanúgy folytatni.” Botrányosnak nevezte a bíróság ítéletét Ezio Mauro, a Repubblica főszerkesztője is, Ferruccio De Bortoli, a Corriere della Sera főszerkesztője pedig „az olasz jog zülléséről” számolt be.     Az olasz államfői palota közleményt adott ki és kifejezte, hogy az ügyet Napolitano köztársasági elnök is nyomon követi. A Giornale szerdai online kiadása Szégyen! (Vergogna!) felirattal jelent meg. Az olasz napilapok csütörtökön tiltakozásul üresen hagyott címoldallal jelennek meg – jelentette be Roberto Natale, az Olasz Sajtószövetség (FNSI) szakszervezet elnöke, aki a Skytg24 hírtelevíziónak úgy nyilatkozott, „Olaszország nem civilizált állam, ha a szabad véleménynyilvánításért börtön jár.”

Olaszországban az Alkotmány 21. cikke garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát. Ennek értelmében „mindenkinek joga van ahhoz, hogy szóban, írásban vagy a közlés bármely más módján gondolatait szabadon kinyilvánítsa. A sajtóközleményeket nem lehet előzetes engedélynek vagy cenzúrának alávetni.” A tiltakozók az Alkotmány e rendelkezéseibe kapaszkodnak, a Sallusti-ügy miatt az olasz sajtószabadságot Szíria sajtószabadságával egy szinten említik

A rágalmazást több ország jogrendszere bűncselekményként tartja nyilván. Azonban a rágalmazás bűncselekménnyé minősítését a szabad véleménynyilvánítás szabadságának egyértelmű korlátjaként aposztrofálni nem indokolt, ugyanis a kirívó esetek és elrettentő példák mellett a rágalmazó állítások közzététele nem jelenti egyben a legsúlyosabb jogkövetkezmények alkalmazását is, adott esetben egy újságíró bebörtönzését. Ahol az újságírókat rágalmazó állítások miatt börtönbüntetéssel sújtják, ott a véleménynyilvánítás határai szűkebbre szabottak, a sajtó teljes szabadságának érvényesülése megkérdőjelezhető. Azonban egyre több államban merül fel a rágalmazás bűncselekménnyé nyilvánítása, és arra is találunk példát, hogy a rágalmazás bűncselekményét elkövetőt börtönbüntetéssel kívánják sújtani. Így volt ez például az elmúlt időben Ukrajnában is, ahol végül a vonatkozó törvénytervezet visszavonták, ám az eredeti javaslat szerint rágalmazás bűncselekményének elkövetése esetén a büntetés akár 3–5 év börtön is lehetett volna.