A 2000-es Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv (2000/31/EK, a továbbiakban: Eker. irányelv) szabályozza az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtók között közvetítőként eljáró szolgáltatók (pl. keresőmotorok, cache-szolgáltatók, tárhely-szolgáltatók) felelősségét. Az irányelv 14. cikke előírja, hogy ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a tartalom feletti szerkesztői befolyással bíró fél által küldött információ tárolásából áll, a tagállamoknak biztosítania kell, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére tárolt információért, azzal a feltétellel, hogy a) a szolgáltatónak nincsen tényleges tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, és – ami a kárigényeket illeti – nincsen tudomása olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek nyilvánvalóan jogellenes tevékenységre vagy információra utalnának; vagy b) a szolgáltató, amint ilyenről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről (ún. notice and takedown eljárás).

Ez a tevékenyég tehát pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy a közvetítő szolgáltatónak nincs tudomása a továbbított, illetve tárolt adatról, továbbá nem is kezeli azt.

A tárhely szolgáltatások „forradalmát” az ún. web 2.0. szolgáltatások megjelenése jelentette. A „webkettő” mindazon második generációs internetes szolgáltatások gyűjtőneve, amelyek a közösségre és/vagy a tartalommegosztásra épülnek. A felhasználók maguk készítik a tartalmat, vagy megosztják egymás információit. A hagyományos weblapok tartalmait csak a szolgáltató nyújtotta, de itt a szolgáltató csak magát a laza keretet adja (valamint a kinézetet, a designt), annak feltöltéséről már a felhasználók maguk gondoskodnak. Ebbe a kategóriába sorolható az online hírportálokon a hírek után a kommentekre biztosított lehetőség is, hiszen itt a portál üzemeltetője egy „virtuális teret” biztosít az általa szerkesztett tartalomhoz való hozzászólásra harmadik felek által.

Ezekkel a szolgáltatásokkal kapcsolatban régóta érdekes – és sok vitára okot adó kérdés –, hogy vajon a „webkettes” felület rendelkezésre bocsátói gyakorolnak-e valamilyen befolyást az oldalaikon közzétett tartalmak felett, például azzal, hogy megszerkesztik az oldal „arculatát”, vagy milyen megítélés alá esik, hogy reklámfelületek értékesítéséből bevételt szereznek. Ugyanis míg a klasszikus tárhely szolgáltatás esetében, ahol csak a szerver-kapacitást biztosította a szolgáltató, a kérdés könnyen eldönthető, addig ez a „webkettes” szolgáltatások esetében már korántsem ennyire egyértelmű. A felelősség szempontjából pedig rendkívül fontos, hogy az oldal üzemeltetője a tárhely szolgáltatók mentességét élvezheti-e, vagy pedig felelnie kell a jogsértő tartalmakért, mint a tartalom feletti befolyással rendelkező szerkesztő.

Tekintettel arra, hogy a 2000-es irányelv a megváltozott piaci körülmények között, az új szolgáltatások megjelenése mellett, számos kérdésre nem ad ma már választ, az Európai Unió Bírósága (EuB) három ítéletben tett kísérletet arra, hogy a tárhely szolgáltató fogalmának kontúrjait megrajzolja. Ezek közül kettőt érdemes itt kiemelni. A 2010-es Google Fance and Goole ítéletben (C-236/08 és C-238/08 egyesített ügyek) az EuB úgy érvelt, hogy annak eldöntéséhez, hogy a tárhely szolgáltatókra vonatkozó felelősségkorlátozás alkalmazható-e, vagy sem, az Eker. irányelv (42) preambulumbekezdéséből kell kiindulni, mely szerint „[a tárhely szolgáltató tevékenysége] pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az említett szolgáltatásnyújtónak sem tudomása nincs a továbbított, illetve tárolt adatról, sem nem kezeli az adatot.” Egy évvel később, 2011-ben a L’Oréal és társai ítéletben (C-324/09) az EuB akként érvelt, hogy a kérdéses online áruháznak akkor tekinthető aktívnak a szerepe a jogsértő tartalomhoz, amennyiben segítséget nyújtott az adott tartalom értékesítésében, különösen azáltal például, hogy optimalizálja az ajánlat megjelenését a honlapon, vagy külön reklámozza őket.

2006-ban Észtország egyik vezető hírportálja egy cikket publikált „Az SLK elpusztította a tervezet jégutat” címmel. Észtországban télen a szárazföldet számos szigettel a Balti-tenger jegén kialakított utak kötik össze. Egy ilyen tervezett utat „tört fel” az SLK nevű vállalat, ami egyébiránt kompjáratokat működtet ugyanazokon az útvonalakon. A véletlen balesetben, meglepő módon, számos kommentelő kételkedett, és nem válogatták meg szavaikat a cikk alatti kommentekben, melynek címzettje elsősorban az SLK többségi részvényese volt.

A Delfi egyébiránt könnyen elérhető rendszert működtetett a sértő kommentek jelentésére, azonban a felperes hat héttel később, levélben kérte a kommentek törlését. A portál a levél kézhezvételét követően haladéktalanul eltávolította az által is jogsértőnek titulált kommenteket. A sértett azonban becsületértés jogcímen pert indított ráadásul nem a pszeudonim, és a Deli által előzetesen nem regisztrált jogsértőkkel (kommentelőkkel) szemben, hanem a Delfi ellen.

Az ügyben első fokon eljáró Harju megyei bírósága elutasította a felperes kérelmét arra hivatkozva, hogy a portálon belül el kell különíteni felelősség szempontjából a Delfi által szerkesztett tartalmakat és a szerkesztői felelősségén kívül eső kommenteket, melyekkel kapcsolatban csupán technikai jellegű, passzív tevékenységet végzett, így megilleti a tárhely szolgáltatók korlátozott felelőssége.

Ezzel szemben, a tallini fellebbviteli bíróság úgy ítélte meg, hogy a kommentek tekintetében a portál kiadónak minősül, így nem mentesülhet a felelősség alól és az ügyet visszautalta a Harju megyei bírósághoz, ami immár – szembe helyezkedve korábbi ítéletével – elmarasztalta a Delfi portált mint a jogsértő tartalomért felelős személyt. Az ítélet ellen a Delfi fellebbezett, mígnem 2009-ben az észt legfelső bíróság is elutasította a fellebbezését. A porták ekkor fordult a strasbourgi székhelyű EJEB-hez, arra hivatkozva, hogy sérült a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga.

Az EJEB alapvetően nem az Eker. irányelv felelősségre vonatkozó rendelkezését vizsgálta, azaz, hogy vajon az online hírportálok tárhely szolgáltatónak, vagy tartalomszerkesztőnek minősülnek-e a honlapon található kommentek tekintetében, hanem azt, hogy az Észt állam megsértette-e a Delfi véleménynyilvánítás szabadságához fűződő és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkében biztosított jogot. Mindazonáltal, az ítélet egyértelmű abban a tekintetben, hogy a Delfi szerkesztőként felel a kommentekért, mivel a) gazdaságilag érdekelt abban, hogy az oldalt hányan olvassák, illetve kommentelik az adott cikket; b) tudhatta, hogy a kommentek alapjául szolgáló cikk milyen reakciókat válthat ki az olvasókból (sic!); c) a kommentelőknek nem volt jogosultsága törölni, illetve módosítani a kommentet, arra egyedül a portál üzemeltetője jogosult.

A bíróság leginkább azonban azt értékelte, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása (értsd: arra kötelezni a portált, hogy minden kommentet figyeljen és töröljön, ha sértő) arányban áll-e a sértett személyiségi jogának védelmével. Ezzel kapcsolatban az EJEB fontos, de komoly kritikára érdemes megállapítást tett. Álláspontja szerint – tekintettel arra, hogy a kommentelők nem voltak regisztrálva és álnévvel tették meg hozzászólásukat – a sértettnek aránytalanul nehezebb lenne közvetlenül tőlük követelni kártalanítását, mint a portáltól, aki egyébként maga tette nehezebbé a jogsértők azonosítását.

Tekintettel arra, hogy jelen blogbejegyzés tartalma korlátokhoz kötött, így itt csak néhány gondolatot szeretnék ahhoz a vitához hozzáadni, ami várhatóan óriási lesz. Óriási lesz, hiszen az ítélet alapján a kommentekben sértettek közvetlenül az online hírportálhoz fordulhatnak kártérítési igényükkel. Fontos itt röviden megjegyezni, hogy a magyar bírói joggyakorlat – véleményen szerint helytelenül – már eddig is ebbe az irányba mozdult el [ld. a Fővárosi Bíróság 2011. márciusi ítéletét (19.P.21.022/2010/7.), melyben a bíróság a kommenteket az olvasói levelekhez hasonlította)].

Az EJEB ítéletének következménye az lehet, hogy a portálok elkezdik monitorozni az összes kommentet, vagy, ha ezzel nem akarnak „vesződni” (aminek komoly esélye lehet egyes kisebb portáloknál), akkor megszüntetik annak lehetőségét, hogy az olvasók közvetlenül véleményt nyilváníthassanak. Ez végső soron korlátozhatja az internet participatív jellegét, csökkentve a véleménynyilvánítás szabadságának azon szintjét, mely az internet megjelenésével jelentősen megnőtt.

Többek között kérdés az is, hogy az ítélet értelmezhető kiterjesztően, azaz példának okáért a Facebook, az online aukciós házak, a videomegosztók is felelősek lesznek-e a felhasználók által feltöltött tartalmakért? Amennyiben a válasz igen, az, véleményem szerint, alapvetően veszélyeztetné az olyan innovatív szolgáltatásokat, mint a web 2.0.

Álláspontom szerint az EJEB ítélete egy egyszerűsítő megközelítésén alapszik, és nem veszi figyelembe az internet mint platform specifikumait és hatását a véleménynyilvánítás szabadságára. Nem veszi figyelembe, hogy mára a szerkesztő és tárhely szolgáltató nem feltétlenül jelent két elkülönült személyt, hiszen valaki egyszerre lehet bizonyos tartalmak tekintetében szerkesztő, míg más tartalmak vonatkozásában egyszerű technikai szolgáltató.

Az EJEB azon véleménye, hogy a látogatói szám nagyságában megjelenő gazdasági érdek magával vonja a harmadik személy által felöltött tartalmakért való felelősséget, ellentétes még az EuB álláspontjával is, ugyanis ez utóbbi úgy vélte a fent említett Google France és Google ítéletben, hogy „azon egyedüli körülmény, hogy a reklámszolgáltatást ellenérték fejében nyújtják, hogy a fizetés feltételeit a Google rögzíti, vagy akár, hogy általános tájékoztatást nyújt ügyfelei részére, nem eredményezheti azt, hogy a Google-t megfossza az irányelvben meghatározott felelősségkorlátozások előnyétől. Hasonlóképpen, a kiválasztott kulcsszó és az internet-felhasználó által bevitt kereső-kifejezés közötti megfelelés önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a Google ismerte vagy kezelte a hirdetők által a rendszerbe bevitt és a szervere memóriájában tárolt adatokat.”

Az EJEB érveiből talán egyedül az áll meg, hogy a kommentelő a komment posztolásával elveszteti a szerkesztői befolyásolást a bejegyzés felett, azt sem módosítani, sem törölni nem tudja, arra csak a portál jogosult.

A kérdés rengeteg, egy dolog azonban biztos: az Eker. irányelv rendelkezései nem adnak ma már kellő iránymutatást arra vonatkozóan, hogy hol húzható meg a határ a tartalom szerkesztője és a pusztán passzív jellegű, technikai szolgáltatás között, ezért annak felülvizsgálata szükséges e tekintetben.