A gyűjteménybe a jogesetek 2016. június 30-i zárással kerültek kiválasztásra, oly módon, hogy az olvasó, felhasználó képet kaphasson az EJEB véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő, szerteágazó ítélkezési gyakorlatáról. A gyűjtemény összeállításának célja, hogy a szólás- és sajtószabadság iránt érdeklődő, ezek iránt fogékony felhasználók lényegre törő formában találkozhassanak a legfontosabb ítéletekkel, megkönnyítve ezzel egy kutatás elindítását, tervezését. Az említett célt, illetve a gyors és egyszerű elérhetőséget szolgálja az ítéletek online formában történő közzététele.

A jogeset-összefoglaló gyűjteményt két struktúrában is közzétesszük. Az egyik egy tematikus rendszerezést követ, mely által a gyűjtemény készítői megpróbálják segíteni, orientálni a felhasználót. Ebben a tematikus rendszerben az eseteket három főbb fejezetbe szerkesztettük. Az I. fejezet rendező elvének a véleménynyilvánítás szabadságával szemben álló, korlátozásának alapjául szolgáló legitim érdekeket választottuk. A II. fejezetben a kommunikációs jogok körébe tartozó szabadságjogokat, a III. fejezetbe pedig az előbbiek egyikébe sem vagy jellemzője miatt inkább egy külön kialakított körbe sorolható esetek kerültek. A fejezeteken belül külön csoportokat képeztünk annak mentén, hogy adott érdeken, szabadságjogon belül mit lehet tekinteni egy-egy eset meghatározó jellemzőjének. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy az esetek felosztása az alábbiaktól teljesen eltérő szempontok szerint is megtehető, minthogy annak is, hogy az egyes esetek egyszerre több csoportba is sorolhatók, hiszen vannak átfedések a kialakított esetcsoportok között, és attól függően, hogy mely jellemzőjét emeljük ki egy esetnek tehető át egyik vagy másik csoportba. A besorolást leginkább az határozta meg, hogy adott eset mely jellemzőjét tartottuk hangsúlyosabbnak, fontosabbnak.

A tematikus felosztás mellett alfabetikus sorrendben is közzétesszük az eseteket, így az, aki egy konkrét esetre kíváncsi könnyen megtalálhatja a keresett ügyet. A gyűjtemények kezelhetősége érdekében pedig mindkét gyűjteményt három része osztva adjuk közre. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a tömörített ügyek tanulmányozása nem pótolja a teljes döntés ismeretét, hiszen lehet, hogy az összefoglalás során éppen olyan információ veszett el, mely egy adott kutatás eredményességéhez nélkülözhetetlen. Az összefoglaló gyűjtemény létrehozása elsősorban Kóczián Sándor áldozatos munkájának köszönhető. Emellett mindenképpen köszönetet kell mondani a Médiatudományi Intézet két kutatójának, Kováts Antóniának és Varga Árpádnak, akik a magyar szöveg egyes részeit gondozták, lektorálták.