A világ ezen igazságtalansága folytán a kommentekkel lényegében egyidős a kérdés, hogy miként kellene azok vadhajtásait kordában tartani. E tekintetben két nagyobb iskola létezik. Az egyik, amelyik a véleményszabadság, a másik, amelyik inkább a személyiségi jogok védelmét helyezi előtérbe.

A jogfejlődés első szakaszában a törekvés nem volt más, mint a hiányzó láncszemet pótolni. Vagyis igazi felelős kilétének ismerete híján keresni valakit, akit helytáll. Kézenfekvő volt az ötlet, hogy a felelős legyen az a portál, ahol a komment megjelent. Vagyis a lap fizesse saját olvasóinak modortalanságáért, ha beperelik. Ez az irányzat azonban a hírportálokat nyilván kevésbé győzte meg.

Személyiségi jogi irányzat (olvasói levél-elmélet)

Az első – inkább a személyiségi jogokat előtérbe helyező – irányzat szerint a bíróság a kommentek megítélésekor a hozzászólást egy újság „rovatának”, így „szerkesztett tartalomnak” minősíti és tartalmáért az internetes újságot teszi felelőssé.

A „komment – olvasói levél”- analógiát azonban könnyen érheti kritika, hiszen  józan ésszel belegondolva nem igazán passzol a hasonlat: egy névtelenül odavetett félmondat csak felszínes rokonságot mutat az átgondolt, érdemi kérdéseket érintő és megszerkesztett olvasói levéllel.

Véleményszabadság irányzat (iparági elmélet)

Ezért kialakult egy másik – inkább a véleménynyilvánítás szabadságát védő, iparági álláspontnak nevezett – értelmezési irány, ami szerint a szolgáltatók nem felelősek a hozzászólások tartalmáért, ha az elektronikus kereskedelemről szóló törvény előírásainak megfelelő jelzésre eltávolítják a sérelmezett tartalmakat.

Azonban ha az ember belegondol, hogy a hírportál szolgáltatása mennyire tartozik a kereskedelmi szolgáltatások körébe, akkor már érteni fogja, hogy miért találták ki az olvasói levél-irányzatot.

Ám szerencsére csak józan gondolkodás vethet fel ilyen ellentmondásokat. A jog világa ugyanis más, és ha nem létezik konkrét szabályozás az adott élethelyzetre, akkor jobb híján a meglévő jogintézményeket kell alkalmazni a problémás esetekben.

A kérdés tehát jogi szempontból valós és összetett. Egyik elméletnek sem bizonyított maradéktalanul a helyessége, de az újabb, „felelősséget kimondó ítéletek többé-kevésbé azonos vonalvezetést követő indoklásai szerint a szerkesztett cikkhez fűzött hozzászólás valójában olvasói levél, és annak tartalmáért a szerkesztőség jelenlegi szabályok szerint a kiadó felelősséggel tartozik.”

Az észt BKV este az elvadult kommentelőkkel

Ezt a személyiségi jogi irányzatot erősíti az Emberi Jogok Európai Bíróságának legújabbak közé tartozó ítélete is.

A nemzetközi taláros testület elé kerülő történet a világszerte elterjedt szinopszisra épül: az észt L. úr az SLK hajózási társaság vezetője 2006-ban, egy zimankós reggelen egyik fontos jégútján nem indít járatot, csak egy másik vonalon lehetet átkelni komppal az adott útirányba. Ezt a Delfi nevű hírportál nyomban megírja, olvasóik pedig szorgalmasan kommentelik. A képletbe csak be kell helyettesíteni az Index, BKV, 4-es 6-os villamos összetevőket és rögtön sejteni fogjuk, hová fut ki a történet.

Visszatérve a konkrét ügyre: a Delfi olvasói hozzászólásaikban a járat kimarása felett érzett felháborodásuktól indíttatva többek között kilátásba helyezték, hogy ha lehetőségük lesz rá L. úr „fülébe h*gyoznak” és „fejére sz*rnak”. A történet ezen pontján még az is elképzelhető hogy a cikket olvasó és reggeli kávéját fogyasztó L. úr is nevetett ezeken átlagos komment-fantáziára valló bágyadt fenyegetéseken.

Egészen addig, amíg a „gyerünk srácok „kazánba L.-lel!” illetve a „nem kell nyavalyogni, ki kell nyírni a rohadékot” bejegyzésekig nem jutott. Valószínűleg ez volt az a pont, ahol egy pillanatra felhagyott a kávé kavargatásával és Annika-ért, a titkárnőért kiáltott, megkérve őt, hívná be legkésőbb fél óra múlva a vállalati jogászokat. (Feltehetőleg ekkor is inkább a sikeres per reménye, nem pedig a kazánba dobástól vagy kinyírástól való félelem vezette.)

Aztán következett hét hosszú esztendő: még belegondolni is szörnyű, hogy mit élhettek át L. úr jogászai, amíg végre tavaly végre tisztázódott, hogy megérdemlik fizetésüket.  Első körben ugyanis az egyik észt megyei bíróság kipenderítette őket a véleményszabadságot védő (iparági irányzathoz hasonló) indoklással: a portál nem felelős, nem köteles tudni arról, hogy mi jelenik meg felületén, ha utóbb a kifogásolt tartalmat panasz esetén haladéktalanul eltávolítja. (Egyébként L. úr panaszára valóban eltávolították a Delfi szerkesztői a gyalázó kommenteket.)

A másodfok azonban egészen másképp látta az esetet. Szerintük – L. úr álláspontjával megegyezően –  a portál a felelős, mert ő a tartalomszolgáltató. Így érvelt volna a magyar bíróság is az olvasói-levél elmélet alapján.

Ezek után következett az észt a legfelső bíróság. A tekintélyes fórum a két ítéletet összekeverte az utóbbiból megtartva az eredményt, előbbiből az indoklást.  Azaz kimondta, hogy a Delfi felelős, de az iparági elmélet alapjain.  Egyszóval az észt kollégák igyekeztek leegyszerűsíteni a problémát.

Abban a reményben, hogy ebben a bizonytalan alapozású érvelésben hátha akad egy hiba, amivel le lehet rázni a felelősséget, a Delfi végre eljutatta az ügyet az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A testület azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeiket.  2013-ban végre világossá tették, hogy a médiatermék kiadója jogi felelősséggel tartozik a kiadványban tett bármely rágalmazó állításért.

Lóugrással lépett a Peresserat

Ám éppen amikor ezzel az „olvasói levél – iparági”- vita a személyiségi jogok javára érdemben eldőlni látszott, akkor jött a hír, hogy Németországban a jogfejlesztő tevékenység ezen eredményét, már nem is igen fogják alkalmazni, mert ideális esetben egyáltalán nem lesznek sértő kommentek, ugyanis ezeket – a Presserat által tervezetett szabályok szerint – jó előre törlik majd. Nyilvánosságra hozott elképzelésük szerint ugyanis Németországban lehetséges, hogy előzetesen kell majd moderálni a sértő hozzászólásokat.

Ez a fajta megoldás kétségtelen, hogy valóban hatékonyan lecsökkenti majd a problémás esetek számát, hiszen az anyázó komment meg sem jelenik majd, de biztos lesznek kritikusai a véleményszabadság primátusát valló iskola tagjai között.