Egy olvasó azzal a panasszal fordult a Sajtótanácshoz, hogy a férfiak valamennyien észak-afrikainak vannak ábrázolva. Ezzel pedig – szerinte – a szexizmus mint kizárólag muszlim és idegen probléma kerül bemutatásra. A Falter főszerkesztője és a grafikus nő éltek a lehetőséggel, és részt vettek a panasz kivizsgálása során tartott meghallgatáson.

A grafikus hölgy védekezésül elmondta, tény, hogy a kölni szexuális kihágásokat túlnyomóan észak-afrikai származású férfiak követték el. Kollektív gyanúsításról ezért nem lehet szó. A grafikus hangsúlyozta, hogy műve nem karikatúra, hanem a tényállás illusztráció formájában történt ábrázolása. A kölni Dóm-téren készült fotókon látható, hogy ott gyakorlatilag szinte csak észak-afrikai férfiak tartózkodtak.

A férfiakat azonban ő nem specifikusan észak-afrikainak rajzolta, ez egyszerűen az ő rajzolási stílusa. A szexizmust és a szexuális erőszakot az illusztráció sem nem idegen, sem nem kizárólagos muszlim problémaként ábrázolja és a rajz nem is rasszista. A kiadó is visszautasította az általánosítás és a diszkrimináció vádját. Szerinte olyan művészi igényű illusztrációról van szó, amely mind a művészet szabadságával, mind pedig a véleményszabadsággal összhangban van, és nem lépi túl a megengedett kereteket.

A Sajtótanács szenátusának ítélete szempontjából azonban nem az számít, hogy a grafikust milyen szándék vezette műve megalkotásában, hanem kizárólag az, ahogy a rajzot az olvasó értelmezte – áll az indoklásban. A kölni eseményekkel kapcsolatban egy észak-afrikai, illetve az arab térségből származó férfi prototípusa szerepel a rajzon. A férfifejek egyforma ábrázolása azt a szuggesztiót kelti, hogy itt nem egyénekről, hanem homogén csoportról van szó, amelynek minden tagja egyformán viselkedik, folytatódik a szenátus indoklása. Ezért a Sajtótanács szerint ezen személyekkel kapcsolatban a grafika általánosít és diszkriminál. A címlapon szereplő ábrázolás vét az Illemkódex 7. §-a ellen.

A Sajtótanács ítélete szankcióval nem jár.