A kép forrása: http://marthagiffen.com/truth-outrageous-headlines/

A kérdéses cikk a mára már megszűnt Népszabadságban jelent meg 2014 márciusában, „Kényszerítés miatt nyomoznak Kiss-Rigó püspök ellen” címmel. Ugyan az írásból kiderül, hogy a megyéspüspök és a püspöki helynök „cselekedeteivel kapcsolatban”, tehát valójában ismeretlen tettes ellen folyt a nyomozás, a cikk címe alapján úgy tűnt, hogy a püspök mint terhelt vett részt a büntetőeljárásban. A püspök és a helynök mint felperesek becsületük és emberi méltósághoz való joguk megsértése miatt fordultak a bírósághoz, amely elsőfokon azt elutasította, másodfokon alaposnak találta, végül pedig a Kúria az elsőfokú döntéssel értett egyet. A Kúria érvelésének lényege szerint a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, az összetartozó részeket összefüggésükben kell értékelni, ráadásul a másodfokon valótlan tényállításnak minősített közlések – azaz, hogy a püspökékkel szemben folyik a büntetőeljárás – tulajdonképpen büntetőeljárás állásáról való tudósítás, ami valótlan és sértő tényállításokat nem fogalmaz meg. A felperesek alkotmányjogi panasza révén eljáró Alkotmánybíróság azonban ezt máshogy ítélte meg.

Egy sajtóközlés címének kiemelt szerepe van: célja, hogy az (egyébként természetes) olvasói szelekcióban az adott írás ne essen ki, ugyanakkor a cím reprezentálja az alá tartozó tartalmat is. „A cím nem egy a cikk mondatai vagy fordulatai között, hanem az olvasók figyelmének felkeltésében és a cikk tartalmának megragadásában központi szereppel bíró kiemelés, amelynek így adott esetben a személyiségi jogok sérelmére nézve is fokozott hatása lehet. Ez a kiemelő, hangsúlyozó szerep az írás címének önálló jelentőséget ad, amihez önálló értékelésnek kell társulnia a személyiségvédelem körében. Az írás címének megítélése ezért nem oldható fel a többi résszel való együttes értékelésben.” – írja az AB.

„Unalmas cím, de törvényes” írja a Népszava, amely szerint a „az AB ízlésének” már csak ez felel meg, azt sejtetve, hogy az AB ezen döntése végeredményben a sajtószabadság korlátozásához vezet. Korábbi gyakorlatára visszautalva az AB rögzíti, hogy „a tényállítást tartalmazó megnyilvánulások szintén részei a szólásszabadságnak”, meghatározott feltételek mellet a hamis tényállítás is alkotmányos védelem alatt állhat. Ha egy sajtócikk összességében valós tájékoztatást nyújt, akkor az egyes mondatokban vagy fordulatokban lévő pontatlanságok vagy valótlanságok jogi felelősségre vonás alapjai nem lehetnek, azonban hangsúlyozza, hogy ezen szempontokat eltérően kell érvényesíteni egy sajtócikk címének megítélésekor.

A cikk címe speciális szerepe és jellege miatt természetesen tartalmazhat leegyszerűsítést, pontatlanságot, de csak megfelelő határok mellett. „…mind a figyelemfelkeltés indokolt mértéke, mind a tartalom lényegi megragadásának szüksége behatárolja a címadás pontosságát (…) az így előálló leegyszerűsítések, pontatlanságok jogszerűségének kérdése azonban nem azon múlik, hogy a cikk többi, kifejtő része ellensúlyozza-e azokat, hanem azon, hogy önmagukban véve olyan pontatlanságnak tekintendők-e, amelyek nem félrevezetők vagy megtévesztők valamely lényeges információ tekintetében” – fogalmaz az AB.

A Kúria határozatát az AB megsemmisítette. Az ügyben megismételt eljárásra fog sor kerülni, amelyben az ítélkező bíróság feladata lesz annak eldöntése, az adott cím jogszerű vagy jogszerűtlen, azaz a tájékoztatás egésze szempontjából lényeges körülmény tekintetében az olvasókat félrevezető olyan információt tartalmaz-e, amely sértette az érintett személyiségi jogait.