A Sunday Times vasárnapi lap az izraeli parlamenti választások kapcsán Netanjahu izraeli kormányfőt ábrázoló rajzot tett közzé Folytatódik-e a béke bebetonozása? címmel. A karikatúra miatt a brit zsidó szervezetek és hitközségek képviselőinek tanácsa (Board of Deputies of British Jews) a Sajtópanaszokat Vizsgáló Bizottsághoz (PCC) fordult. A szervezet szerint a Sunday Timesban megjelent rajzon az izraeli miniszterelnök a habarcshoz vért kever, majd ezzel palesztinokat falaz be, ezzel a vérvád képi elemeire emlékeztet, amelyeket a „virulensen antiszemita arab sajtó” egyes lapjaiban lehet látni. Az ábrázolás a holokauszt-emléknapon jelent meg, ami miatt a brit zsidó szervezetek képviselőtestülete különösen felháborítónak találta azt. A nyilatkozat szerint a karikatúrát sértésnek szánták, és túlmegy a véleménynyilvánítás szabadságán, valamint az izraeli politika megengedhető bírálatán. Azt állítják, hogy a lap egy korábbi számában a Bassár el-Aszad szíriai elnököt ábrázoló karikatúrához hasonló a mostani, ezáltal a szíriai és az izraeli vezetést egy szintre helyezi. A Sunday Times egy korábbi kiadásában a szíriai elnököt, „több mint 60 ezer szíriai meggyilkolásának felelősét” jelenítette meg vérrel átitatott ruhában. Ha valaki így ítéli meg az izraeli vezetést, akkor „elvesztette minden arány- és realitásérzékét” – állítja a brit zsidó szervezetek képviselőinek nyilatkozata.

Az írott sajtót felügyelő PCC a karikatúra megjelenését követően több mint 100 bejelentést kapott. Az esetet a PCC a működésének alapját képező magatartási kódex (Editors’ Code of Practice) rendelkezései alapján minősítette. A PCC munkatársa, Catherine Speller szerint az esetet a Kódex 1. és 12. pontja alapján kell megítélni: az 1. (accuracy – pontosság) pontban foglaltak értelmében a sajtónak tartózkodnia kell a pontatlan, félrevezető vagy eltorzított információk, képek közlésétől. A jelentős mértékű tévedést, félrevezető állítást vagy torzítást azonnal és megfelelő módon ki kell javítani és – ahol helyénvaló – közzé kell tenni a bocsánatkérést is. A 12. (discrimination – diszkrimináció) pont értelmében a sajtónak kerülnie kell az előítéletes vagy becsmérlő utalást valaki fajára, bőrszínére, vallására, nemére, szexuális orientációjára, illetve fizikai vagy szellemi betegségére, fogyatékosságára – az csak akkor mutatható be részletesen, ha az kifejezetten lényeges a történet szempontjából. A PCC-t kritizálók szerint a Kódex rendelkezéseinek be nem tartása nem von maga után megfelelő szankciókat és a marasztalás közzététele sem riaszt vissza feltétlenül a további kódex-sértéstől. Az eset kapcsán kérdéses, hogy a PCC „eszköztára” mennyire bizonyul hatásosnak. Vajon jelen esetben valóban elég a bocsánatkérés közzététele?

Rupert Murdoch egyelőre egy rövid Twitter-üzenetben reagált: szerinte Gerald Scarfe politikai karikaturista rajzai nem a Sunday Times véleményét tükrözik, mindettől függetlenül azonban elismeri, hogy a lap hatalmas bocsánatkéréssel tartozik a bántó ábrázolásért. Külön nyilatkozatban kért elnézést Martin Ivans, a Sunday Times ügyvezető főszerkesztője, és leszögezte, hogy a lapnak nem állt szándékában a holokauszt áldozatainak megsértése. A karikatúra által kiváltott reakciók felhívják azonban a figyelmet „a kérdéssel kapcsolatos érzékenységekre, amelyeket a jövőben természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni”.

A sajtóban közzétett karikatúra lényege a rendszerint közismert személyiség jellegzetes vonásainak, tulajdonságainak, vagy a „hírhedt” voltát megalapozó esemény részletes kiemelése, gúnyos ábrázolása, amely egy egészséges demokráciában szabadon kivitelezhető. Nehéz megállapítani ugyanakkor, hogy a karikatúra meddig nem sérti a közerkölcsöt, vagy az egyén személyhez fűződő jogait, és hogy az ábrázolás meddig élhet a gúny eszközével. Az bizonyos, hogy addig, ameddig egy rajz csupán véleményt (legyen az akármilyen kedvezőtlen, vagy túlzott kritika) vagy bírálatot jelenít meg, addig nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának megengedett határait. A vélemény megfogalmazása, vagy jelen esetben „megformálása” ugyanis önmagában nem sértheti az egyén személyhez fűződő jogát (becsületét, emberi méltóságát). A véleménynyilvánítás szabadságának határait országonként és kultúránként máshogyan ítélik meg, ugyanakkor az is tény, hogy a tiltakozásokat kiváltó karikatúrák nem mozdítják elő a kultúrák és vallások közötti párbeszédet.