A sajtóirányítás szervei az Osztrák-Magyar Monarchiában az első világháború idején II. – Tisza István megvédi a magyar érdekeket: a Hadfelügyeleti Bizottság
Korábbi blog-bejegyzésünkben volt szó róla, hogy 1914. július 27-én kezdte meg működését a bécsi Hadfelügyeleti Hivatal (HFH) (Kriegsüberwachungsamt). Azt is láttuk, hogy a HFH jogállása Ausztriában meglehetősen vitatott volt, hiszen utasítás hozta létre, és sokáig kívül állt az alkotmányos állami struktúrán. A HFH hivatali jogköre csak Ausztria területére terjedt ki, amely elsősorban Tisza István gróf, magyar kir. miniszterelnök legerélyesebb fellépésének volt köszönhető. Tisza a leghatározottabban foglalt állást az ellen, hogy az új bécsi szerv a magyar szentkorona országai területén is hatáskörrel rendelkezzen. Ennek előzménye volt, hogy a mindenkori magyar kormány mindig igyekezett kibújni azon osztrák törekvések alól, hogy a háború esetére szóló kivételes állapotok előkészítését közösen végezze a dualista Monarchia két fele, és hogy ez adott esetben közös, mindkét országra rendelkezési joggal bíró szerv(ek) létrehozását is eredményezze. A kivételes hatalomról szóló 1912. évi LXIII. tc. is, amely a sajtószabadságot is érintette, önálló magyar útként értelmezhető, amennyiben – eltérően az osztrák megoldástól – elsősorban a polgári kormányzat jogköreit bővítette ki a háború esetére, míg Ausztriában a hadsereg kapott, a civil szférát is jócskán érintő jogosítványokat.
Amikor Bécsben felállt a Hadfelügyeleti Hivatal, és annak határköri leírásában a magyar szentkorona országai is érintve voltak, amennyiben a közös minisztériumok feladatairól volt szó, Tisza sürgönyben fejezte ki tiltakozását: „Csak nyomdahibának tudom tekinteni és ezért tisztelettel kérem Excelenciádat, az azonnali helyesbítést szintén nyomtatott körlevélben eszközölni, mert én Magyarország és kormánya jogainak ilyen megsértése ellen természetesen a leghatározottabban állást foglalni kénytelen lennék” (Idézi SCHEER, Tamara: Die Ringstraßenfront. Österreich-Ungarn, das Kriegsüberwachungsamt und der Ausnahmezustand während des Ersten Weltkrieges. Wien, 2010. 156.).
Csak miután a közös hadügyminisztérium részéről biztosították a magyar miniszterelnököt, hogy a Hadi Felügyeleti Hivatalnak a magyar szentkorona országai tekintetében nincsen joghatósága, tekintette Tisza elintézettnek az ügyet, nem kívánván „stilisztikai és formai kérdésekre” fecsérelni a „drága időt”. Amint – Tiszát megbékítendő – hangsúlyozták, a HFH minden esetben, amikor közvetlen magyar ügyekről is szó volt, kérte a megfelelő magyar szerv intézkedését, arra hivatkozva, hogy maga nem rendelkezik a magyar szentkorona országai vonatkozásában kompetenciával.
Magyarországon a világháború kitörésekor megalakult a Hadfelügyeleti Bizottság (HFB), amely azonban az osztrák társszervnél, a Hadfelügyeleti Hivatalnál lényegesen kisebb hatalommal rendelkezett. Erre utal az a tény is, hogy a honvédelmi minisztérium kebelében működött a kivételes rendelkezések koordinálására, de a végrehajtás az érintett minisztériumoknál maradt. A sajtóügyeket a HFB-n belül egy külön sajtó(al)bizottság kezelte. Amint a honvédelmi minisztériumnak a miniszterelnökséghez intézett levelében állt (Közli M. Kondor Viktória: Adalékok az első világháború alatti sajtó és cenzúra történetéhez. Törvények és a cenzúra szervezete. Magyar Könyvszemle, 1975/1. 79.): „A jelenlegi rendkívüli viszonyok között és a kivételes rendelkezések teremtette helyzetben a sajtónak ellenőrzése, sőt irányítása elkerülhetetlenné vált. Nagyméltóságoddal történt megállapodás alapján a sajtónak ezen irányítása és ellenőrzése a hadifelügyeleti bizottság kebelében alakított sajtóbizottság által fog történni”. Az HFB sajtó(al)bizottságába a honvédelmi minisztérium és a miniszterelnökség mellett valamennyi érintett minisztérium delegált tagokat.