Egyébként a HFH és a magyar Hadfelügyeleti Bizottság (HFB) közötti együttműködés a mindennapi munka, főleg az információcsere tekintetében viszonylag gördülékenyen folyt. (Lásd: Tamara, Scheer: Das k. (u.) k. Kriegsüberwachungsamt und die Zensurfrage. Ein Beitrag zur Sicherung der Heimatfront. Journal for Intelligence, Propaganda and security studies, 2007/2. 72.) Az együttműködést szolgálta, hogy a HFH-hoz egy magyar összekötő tisztet vezényeltek (kezdetben Radiwoj Nikolich alezredes, majd Barkóczy-Klopsch Béla őrnagy látta el ezt a feladatot). Volt, amikor a HFB sajtóalbizottsága kérte valamely hírrel kapcsolatban, hogy azt Ausztriában is tiltsák be, ill. fordított esetre is volt példa, vagy csak egyszerűen tájékoztatták egymást a sajtót érintő korlátozó rendelkezéseikről. A HFH pl. tudatta a magyar társszervet, hogy Olaszország magatartásáról szóló, feltűnést keltő hírek közlését az osztrák lapoknak megtiltotta. 1915 elején a HFH az összekötő tiszten keresztül arról értesítette a HFB-t, hogy „a monarchiabeli hadifogolytáborok egészségügyi viszonyairól való hírek közlése a közönség nyugtalanítására alkalmas lévén” a lapokban mellőzendő. Ezek után a HFB hasonló intézkedések elrendelését javasolta Magyarországon is. (MOL K 26 1032. cs. 1915-IV. res. t. 1194., 1262.) 1917 tavaszán pedig a HFB tájékoztatta a HFH-t, hogy a magyar miniszterelnökség utasította a magyarországi lapokat, felségsértési perekről, vád alatt álló horvát képviselők ügyeiről ne számoljanak be. (Lásd: Tamara, Scheer: Die Ringstraßenfront. Österreich-Ungarn, das Kriegsüberwachungsamt und der Ausnahmezustand während des Ersten Weltkrieges. Wien, 2010. 159–160.) Bécsi mintára a magyar sajtóalbizottság is sajtótájékoztató estéket szervezett. A HFB – ellentétben bécsi pendantjával – a háború végig megőrizte nevét és szervezeti felépítését is.

A HFB és a HFH egymásától független helyzete máskor is előkerült. Amikor a HFH 1917. januárban Magyarország vonatkozásában is igényt tartott arra, hogy meghatározza, mely sajtótáviratok esetében kell a külügyminiszter előzetes véleményét kikérni, magyar részről ismételten leszögezték, hogy a magyar miniszterelnök nem ismerheti el a HFH hatáskörét a magyarországi sajtó irányítását és ellenőrzését illetően, amely egyedül a magyar kir. miniszterelnök jogosítványa. Ezzel összefüggésben utaltak rá, hogy a háború tartamára bevezetett sajtóellenőrzés a két országban nem azonos elvek szerint működik. Ausztriában az általános, preventív cenzúra módot nyújt a kormánynak, hogy a sajtót bármilyen kérdés tárgyalásától eltiltsa. Magyarországon viszont a sajtó kizárólag „a hadviselés érdekeit sértő” közlésektől tiltható el. A HFB azt javasolta, hogy a sajtótáviratokat ellenőrzés végett vagy a budapesti táviratellenőrző bizottsághoz kelljen küldeni, vagy közvetlenül a HFB-nek, amelynek hatásköre „konzultatív értelemben amúgy is azonos a HFH-éval”. Szükség esetén pedig az érintkezést a külügyminisztériummal Budapestről is „ép oly gyorsan lehet lebonyolítani mint a HFH részéről, miután a magyar kir. kormánynak a közös külügyminisztériummal közvetlen távbeszélő összeköttetése van”. (MOL K 26 1108. cs. IV. res. t. 1112.)