A Live Aid-től az Élő segély-ig. III. rész
1985. július 22-én a Magyar Televízió egy rendkívüli, hétfői adásnapon végül tehát leadta a Live Aid-koncertet. A koncerttel kapcsolatban a magyar sajtóban inkább pozitív hangok szólaltak meg, és ebben a részben nem is ezzel szeretnék leginkább foglalkozni, hanem azzal az aspektusával, hogy milyen meglévő és valós szociális és társadalmi problémákat csatornázott be maga a segélykoncert és ezt hogyan jelenítette meg a sajtó.
A Fejér Megyei Hírlap kiemelte, hogy a koncert egyik hozadéka az volt, hogy ráébresztette a világot arra, hogy milyen súlyos problémát okoz az éhínség Afrikában:
Lenyűgözőek és döbbenetesek a számok, melyek a koncertek kapcsán milliárdok tudatában sulykolták be az afrikai éhezés adatait: 13 millió ember közvetlen életveszélyben van, mert nem jut napi táplálékhoz. És 150 millióan tengődnek az alultápláltság zónáiban, éhségövezeteiben. (A rokonszenves Pele a maga közvetlenségével szólt a nézőkhöz: Esküszöm önöknek, 13 millió ember éhezik Afrikában. S az lenne szép összjáték, ha összefognánk az érdekükben ...)
"Éhség-koncert” Afrikáért. Fejér Megyei Hírlap, 1985. július 24., 5.
A Világgazdaság augusztus 1-jei számában egy egész oldalon foglalkozott az afrikai éhezőknek szánt segélyekkel, amelyben nem fest túl derűs képet a jövővel kapcsolatban. A Live Aid, ahogy az ugyanezen az oldalon megjelent másik írás is, az egyre inkább elterjedő magánadományozások miatt került a fókuszba, amely egyre nagyobb részét teszi ki az adományoknak, valamint a közvetett és közvetlen segítségnek. Mindez természetesen kritikája a nemzetközi, intézményesített segítségnyújtásnak is, amely a maga túlbürokratizált rendszerével lassan tud csak mozdulni. A „Mennyit segít a segély?” című írás a következő gondolatokkal kezdődik:
Sohasem hatott még annyira az afrikai éhínség a jóllakottak szívére és pénztárcájára, mint most. De mi lesz, ha alábbhagy a „Live Aid” koncert keltette lelkesedés? Megfelelően használják-e majd föl a segélyeket? Nem lesz-e újabb éhínség? A válaszok nem valami biztatóak.
Mennyit segít a segély? Világgazdaság, 1985. augusztus 1., 5.
A másik, szintén ezzel a témával foglalkozó írásban a cikk szerzője a koncert egyik kommentátora által feltett kérdéssel indítja az írását:
Mi történik, miután már megvették és elküldték az élelmet? Én láttam már, hogyan hordták szét a liszteszsákokat egy amerikai repülőgépről Nyugat-Afrikában a helyi szélhámosok. Mi történik a pénzzel? – fakadt ki a Live Aid koncert egyik kommentátora. Valóban, mi lesz a pénzzel?
– ó – a: Önként és dalolva. Világgazdaság, 1985. augusztus 1., 5.
Ebből az írásból azt is megtudhatta az olvasó, hogy a Live Aid mögött álló Band Aid Trust „[a]z összegyűlt mintegy 70 millió dollárt mindenekelőtt szállítóeszközök vásárlására akarják fordítani, hogy az afrikai kikötőkből tovább lehessen vinni a most ott rohadó élelmiszert”, mert ugyan már rendelkeztek egy néhány hajóból álló flottával, de ezt bővíteni szeretnék, valamint terveznek hosszú távú mezőgazdasági-fejlesztési programokat is támogatni az éhínség legyőzésére.
1985 szeptemberében a lapok rövid hírekben számoltak be arról, hogy a Live Aid koncertek bevételéből beszerzett adományok (amelyek most már „mindössze” 58 millió dollárt tettek ki) vámmentesen juthatnak be Szudánba, mert egyébként 250 százalékos vám terhelné azokat. Ez azért is volt sürgős, mert ekkor már mintegy 100 teherkocsi várakozott arra, hogy bevihesse az adományokat az afrikai országba.
A Live Aid azonban segély mellett mintát is adott mások számára. A Magyar Nemzet arról számolt be, hogy a sportolók is támogatni akarják az afrikai éhezőket, mégpedig egyszerre több sportesemény megrendezésével.
A július közepi londoni és philadelphiai nagyszabású világkoncert, az afrikai éhezők megsegítésére létrejött Live aid program után, a muzsikusok példáján felbuzdulva a sportolók is hasonló produkció szervezésébe kezdtek. December 14-én a müncheni olimpiai sportközpontban, valamint a Los Angeles-i Coliseum környékén tartanak bemutató versenyeket azok a világhírű sportolók, akik részt vállalnak a Sports aid elnevezésű műsorban.
Segélyprogram Afrikáért. Magyar Nemzet, 1985. szeptember 10., 9.
Szintén a Magyar Nemzet számolt be arról, hogy a sportolók mellett művészek, írók, újságírók is igyekeztek támogatást gyűjteni a rászorulók részére. A Büch für Afrika Ausztriában jelent meg, és mint a lap írja
Valamennyi szerző felajánlotta honoráriumát a szóban forgó célra; valamennyi nyomdász társadalmi munkában segítette a könyv megjelenését. A terjesztők lemondtak az őket megillető százalékról. A nyomda ingyen bocsátotta rendelkezésre a papírt. És még valamit: az olvasók előjegyzéseikkel már több tízezerpéldányt megvásároltak.
Könyv az éhező Afrikáért. Magyar Nemzet, 1985. szeptember 16., 7.
Látható, hogy a Live Aid után egyre másra jelentkeztek különböző társadalmi csoportok, sportolók, művészek, hogy ők is hozzájárulnának az afrikai éhezők támogatásához. De mi a helyzet Magyarországon? Erről a következő részben fogok írni.