Széky János Élet és Irodalomban megjelent írására tehát az ÉS 1985. augusztus 9-i számában Erdős Péter válaszolt, majd még ugyanebben a számban, ugyanazon az oldalon az ÉS lehetőséget adott Széky Jánosnak is a viszontválaszra.

 Erdős írása meglehetősen furcsára sikeredett, hiszen már az elején leszögezte, hogy

Anélkül, hogy lépésről lépésre bemutatnám Erdős írását, inkább igyekszem röviden összefoglalni: Erdős arra a hipotézisre épít, hogy az a telex mégiscsak eljutott az általa Feltételezett Főnöknek (FF) titulált vezetőhöz. Ekkor a vezető nehéz helyzetbe került, hiszen 48 órán belül döntési kényszerbe került, hogy most akkor a Live Aid élő közvetése miatt felrúgja-e a gondosan kimunkált műsorstruktúrát, vagy adjon helyet ennek a műsornak. És ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy olvasott ő valamikor egy kritikát egy, az 1970-es évek nyugati zenéjéről írt könyvről Széky János tollából, éppen az ÉS-ben. Ez a könyv, amelyről Széky kritikája szólt pedig nem más, mint Sebők János 1981-ben megjelent könyve A Beatlestől az Új Hullámig címmel, amelyben FF megtalálja Széky János nevét is. Nosza, fel is lapozza a könyvet, hogy informálódjon az 1970-es évek könnyűzenéjéről.

Erdős Péter a végén pedig levonja a következtetést, hogy ha minden úgy történt, ahogy ő azt feltételezi, akkor bizony a közvetítés elmaradásának egyetlen felelőse van: Széky János.

 Széky János válaszában tételesen cáfolja meg Erdős Péter hipotézisét, miszerint nagy baj, ha egy FF-nek kézikönyv kell ahhoz, hogy egy általa felügyelt terület hírességeit beazonosítja, akiket egyébként a BBC fel sem sorolt a megkeresésben. Ráadásul itt nem azzal van a probléma, hogy pár napos késéssel mutatták be a műsort, hanem hogy a Magyar Televízió nem érezte szükségesnek, hogy egy ilyen kezdeményezésben részt vegyen. Amelyre nem két nap, hanem legalább egy hónapnyi idő állt rendelkezésére az MTV-nek. És amely műsort nem volt szükséges élőben közvetítetni, sem pedig az egész műsorfolyamot elejétől a végéig leadni. Azt viszont abszurdnak nevezte, hogy Erdős „a szarkasztikus hozzászólás[ában]” őt nevezte meg egyedüli felelősnek a közvetítés elmaradásában. Írását pedig azzal zárta le, hogy

A vita tulajdonképpen nem az elmaradt közvetítésről szólt, hanem arról, hogy az említett Sebők-könyvet Erdős Péter a Kritika 1982. évi 6. számában (Erdős Péter: A tudattágítás változatai. Megjegyzések Sebők János rocktörténetéhez. Kritika, 1982/6. 10–11.) rettenetesen leszólta. Széky szavaival: „Erdős Péter A Beatlestől az Új Hullámig szerzőjét gyalázkodással, primitív antikapitalizmussal, kábítószer-propagandával és hasonlókkal vádolja”. (Széky János: Valami efféle. Élet és Irodalom, 1985. augusztus 9. 12.). Erre született Széky Jánostól egy válaszcikk, amelyben szintén keményen odamond „Erdős Péter hanglemez-márkamenedzsernek” (Széky János: Hangnem. Élet és Irodalom, 1982. július 2.)

 Látható, hogy a Live Aid közvetítése körül kirobbant Erdős Péter–Széky János-vita nem arról szólt, amiről szólnia kellett volna. Széky kritikájára Erdős, talán az 1982-es vitából fakadó sértettsége okán is, személyeskedéssel válaszolt, amelyet Széky természetesen nem hagyott annyiban. A vita azonban itt le is zárult, legalább is nyilvánosságban. Így a következő részben tovább folytatjuk az utat a Live Aidtől az Élő Segélyig. Azonban remélem, hogy ez a kis intermezzo nem volt érdektelen.

Az előző rész:

I. rész: Egy eltűnt telex és a rendkívüli adásnap