A Live Aid-től az Élő segély-ig. I. rész: Egy eltűnt telex és a rendkívüli adásnap
A most induló sorozatban az 1985 nyarán megrendezett Live Aid, majd ennek mintájára, ugyanezen év végén Magyarországon megtartott Élő Segély Afrikáért című könnyűzenei koncertek néhány érdekes médiatörténeti aspektusát mutatom meg.
Negyven éve, 1984. december 7-én jelent meg a Band Aid nevű ideiglenes formáció Do They Know It's Christmas? című lemeze, amelyet 1984. november 24–25-e között rögzítettek a londoni Sarm West Studio-ban. A lemezen a korszak legnagyobb zenészei szerepeltek George Michaeltől kezdve David Bowie-n és Paul McCartney át egészen Phil Collinsig és Bono-ig.
A lemez célja az volt, hogy pénzt gyűjtsön az etiópiai éhező gyermekek részére. A Band Aid fő szervezetője, motorja Bob Geldof, a Boomtown Rats zenekar frontembere volt. Ez a kezdeményezés vezetett el az 1985. július 13-án, két helyszínen (a londoni Wembley Stadionban és a philadelphiai John F. Kennedy stadionban) megrendezett Live Aid koncertig. A londoni helyszínen 72 ezren, a philadelphiain pedig mintegy 100 ezer ember hallgatta az előadókat. A koncertet élőben, vagy 24 órás csúszással összesen 24 ország 49 csatornája közvetítette. Az akkori szocialista országok közül egyedül a jugoszláv televízió sugározta élőben az eseményt, annak teljes időtartama alatt. A közvetítést a világ 150 országában mintegy 1,5 milliárd ember nézte végig, és több mint 140 millió dolláros bevételt könyvelhetett el. A többi szocialista ország, így Magyarország is kimaradt. Legalább is az élő közvetítésből.
A magyarországi sajtó azonban részletesen foglalkozott a két koncerttel. A Vas Népe sajnálkozott azon, hogy a magyar televízió nem közvetítette, azonban azt is hozzátette, hogy az osztrák televízió jóvoltából azért mégis csak lehetett követni az eseményeket. A Pest Megyei Hírlap ezen felül azonban az indokot is megnevezte, hogy miért is nem közvetítették ezt a koncertet Magyarországon:
Ezek után kissé pikirten hozzáteszik, hogy a szervezőktől ingyen megkapják a négyórás felvételt, amelyet leadhatnak: „Szerencsére ez a telex nem veszett el!”. Tehát egy elkallódott telex okozta a közvetítés meghiúsulását. A Magyar Televízió így több mint egy hét csúszással 1985. július 22-én hétfőn eladta a négyórás felvételt. Ez, az elveszett telex mellett egy újabb vitatémát szolgáltatott a sajtó számára. Nevezetesen, hogy miért kell ezért rendkívüli adásnapot tartani hétfőn? Ugyanis ekkor hétfőn még nem sugárzott adást a magyar televízió.
Az Élet és Irodalomban Széky János az „MTV non coronat” című írásában is a közvetítés elmaradásának lehetséges okait, valamint a hétfői rendkívüli adásnap szükségességét boncolgatta:
Majd rátért az eltűnt telex történetére, amiről az a véleménye, hogy kizárt, hogy mindössze egy telex érkezett volna, és az is csak a szórakoztató főosztályra ment volna. Ezért inkább azt feltételezi, hogy többen is olvashatták (vagy ha nem is, akkor is értesültek róla a médiából), de mégis úgy döntöttek, hogy nem kívánnak részt venni a közvetítésben, még ha ennek semmi racionális oka nem volt se politikai, se gazdasági, se műszaki oldalról. Ezért feltette a kérdést, amelyre szeretne választ kapni (bár gyanítja, hogy nem fog):
Természetesen Széky cikkére a válasz sem váratott sokáig. Azonban ez nem a Magyar Televízióból érkezett, hanem Erdős Pétertől, amelyre ugyanabban a számban, mellé szedve Széky János válasza is megjelent. Erről a vitáról Vértessy Péter a következőket írta a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában:
Az írás következő részében az Erdős Péter és Széky János közötti pengeváltást mutatom be.