A korábbi Polgári Törvénykönyv rendelkezése szerint a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés. Képmás nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges. E rendelkezéseket a többi kapcsolódó rendelkezéssel együtt kellett értelmezni. Így a korábbi Polgári Törvénykönyv 75. §-a értelmében a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.

Az új Ptk. a korábban hatályos Ptk. rendelkezéseit egyértelművé teszi – tulajdonképpen szűkíti a felvételkészítés törvényes lehetőségét – azáltal, hogy a korábbi bírói gyakorlat értelmezését beemelve kifejezetten arról rendelkezik, hogy már a képmás, a hangfelvétel hozzájárulás nélküli, illetve egyéb okból jogszerűtlen elkészítése is jogsértő lehet, nem csupán a felvétel közzététele, „visszaélésszerű felhasználása”. A nyilvánosságra hozatallal – az új Ptk. a szóhasználatában felhasználással – kapcsolatban megjegyzendő, hogy a korábbi rendelkezésekre épülő bírói gyakorlathoz hasonlóan az új Ptk. rendelkezéseinek fényében is jogsértő lehet majd egyebek között a képmás, a hangfelvétel forgalmazása, kiállítása, sokszorosítása és a képmás sugárzása is. Ugyanakkor a hozzájárulás (mind a felvétel elkészítéséhez, mind közzétételéhez) az új szabályok értelmében is kizárja a jogsértést. A hozzájárulás eddig sem volt és a jövőben sem lesz alakisághoz kötve (így a hozzájárulás kifejezhető akár ráutaló magatartással is) és csak a felvételen szereplő személy jogosult megadni. (A hozzájárulást cselekvőképtelenek esetében a törvényes képviselő pótolja).

Az új szabályozás egyik legnagyobb kritikája azonban nem a hozzájárulás módjában, hanem abban áll, hogy azt előírja már a felvétel elkészítésekor is, és hogy az elkészítéséhez adott hozzájárulás nem jelenti egyben a felhasználás engedélyezését is. Ez utóbbi tulajdonképpen önálló, a felvétel készítésétől független részjogosultságként jelenik meg. Az új szabályozás bevezetését ellenzők szerint a hozzájárulást előzetesen beszerezni gyakorlatilag lehetetlen, vagyis ha lehetséges is, nagymértékben befolyásolná a riportfotózás hatékonyságát, amely így tulajdonképpen a sajtófotózás és egyben a sajtószabadság lényegét is veszélyezteti. Ugyanakkor az új rendelkezés nem hat teljes mértékben az újdonság erejével. A bíróság már korábban is kimondta és ítélkezési gyakorlatában alkalmazta, hogy a képmás és a hangfelvétel jogának megsértése nemcsak az engedély nélküli nyilvánosságra hozatallal valósulhat meg, hanem a felvétel készítésével is, ha valaki az érintett engedélye nélkül hatol be a személyiség magánszférájába. (BH 1985. 57) A korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli hozzájárulás nélküli felhasználása önmagában is jogsértést valósít meg. (BH1995.632.I. pont.) Az új szabályozás azonban – szintén a bírói gyakorlatot alapul véve – tartalmaz kivételeket, így nincs szükség hozzájárulásra nyilvános közszereplés és tömegfelvétel készítése és közzététele esetén.

Egy rövid kitekintést téve azt látjuk, hogy nem Magyarország az egyetlen állam, ahol egy fénykép elkészítéséhez és felhasználásához egyaránt szükséges az érintett hozzájárulása. Így például a felvétel elkészítéséhez ugyancsak engedélyt kell kérni a Code Civil 9. szakasza alapján Franciaországban, a Polgári Törvénykönyv 28. szakasza alapján Svájcban, vagy szintén a Polgári Törvénykönyv 12. szakasza szerint Csehországban, valamint Németországban a Szerzői jogi törvény 22-33. szakasza alapján. Az egyes országokban kivételeket is találunk az érintett hozzájárulásának kötelezettsége alól. Így például Csehországban a 2014 januárjában hatályba lépett új Polgári Törvénykönyv szerint nem kötelező az érintett személy beleegyezése, ha a felvételt művészeti vagy tudományos célra vagy hír bemutatására használják fel. Németországban a felvétel közzétételéhez azonban szükséges az érintett engedélye, kivéve, ha közszereplőről van szó, vagy ha olyan tömegfelvételről van szó, ahol a rajta szereplő személy jelentéktelen vagy véletlen szereplője a képnek, vagy ha a fénykép nyilvános gyűlésen, tüntetésen, felvonuláson vagy hasonló eseményen készült, és a személy nincs külön kiemelve, valamint ha a közzététel művészeti célokat szolgál.

Bár az tény, hogy a korábbi Ptk. szövege nem szólt arról, hogy a fénykép elkészítéséhez is szükséges az érintett engedélyének beszerzése, de a bírói gyakorlat eddig is megkövetelte a hozzájárulás meglétét. Láthatjuk tehát, hogy a felvétel elkészítéséhez való hozzájárulás kívánalma sem a magyar gyakorlathoz képest, sem pedig az európai példákkal összevetve nem hoz újdonságot. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy még ha az új Ptk. szövegezése vált is ki felháborodást (mely szerint a felvételen szereplő hozzájárulása szükséges már a fénykép elkészítéséhez), akkor a szöveg teljes valóságából célszerű kiindulni, amely viszont egyértelművé teszi azt is, hogy a nyilvános közszereplés és a tömegfelvételek kivételt képeznek e szabály alól, így ez esetekben a hozzájárulás nem feltétele a fénykép elkészítésének.