A cikk egy kilenctagú bolgár családról szólt, akik a jobb élet és a magasabb fizetések reményében érkeztek az Egyesült Királyságba, és három hétig tartózkodtak ott az adófizetők pénzén.

Az imediaethics.org elnevezésű médiaetikai missziót teljesítő oldal szerint a cikk kifejezetten hangsúlyozza a család rossz kilátásait és nyomorúságos körülményeit, utalva például a koszos pelenkákra. Az újságíró azonban nem vette a fáradságot, hogy közvetlenül a családtól szerezzen be információkat, hanem egy nevét nem vállaló bolgár férfi nyilatkozatából építette fel a történetet, aki szerint a család hallott az előnyökről és felkerekedtek. Sőt a lap még tovább ment, felhívta az olvasókat, hogy jelentkezzenek, amennyiben a család a közelükbe költözik.

Az imediaethics.org megkérdezte a lap ombudsmanját, Philippa Kennedyt, aki tagadta, hogy a cikk negatív és elfogult képet festett volna a bolgárokról. A főcím véleménye szerint csupán játék a szavakkal és inkább vicces akart lenni, semmint diszkriminatív. A nevét nem vállaló férfi állítása szerint a család „szóvivője”, hiszen egyértelmű nyelvi nehézségek voltak az angoltudás hiánya miatt. Megjegyezte továbbá, hogy a cikk nem a bolgárok ellen irányult, hanem a Londonba jobb élet és jobb fizetés reményében tömegesen áramló külföldieket akarta bemutatni. Ez a jelenség a közvélemény-kutatások szerint különösen foglalkoztatja a Sun olvasóközönségét.

A londoni bolgár nagykövetség szerint azonban ez egyáltalán nem mulatságos, hanem magában hordozza az előítéletet, és az összes Egyesült Királyságban élő bolgárokról szóló cikk felülvizsgálatát sürgeti.

A Sajtópanaszokat Vizsgáló Bizottsághoz (Press Complaints Commission, PCC) összesen három panasz érkezett, amelyek közül az csak a bevándorlási hivatal (Migrants Resource Centre) kérelmét vizsgálta meg, emiatt az önszabályozó szervezetet támadás érte. A PCC kommunikációs igazgatója azonban elmondta, hogy ha ugyanabban az ügyben több panaszt is benyújtanak, joguk van kiválasztani egy fő kérelmezőt, akinek a kifogásaival foglalkoznak, ahogyan ez ebben az esetben is történt. A bizottság a panasz kivizsgálásának megfelelő kimeneteléről biztosította a hivatalt, és az ügy nyilvánosságra hozatalát rendelte el állásfoglalásában.

Az Egyesült Királyságban a nyomtatott sajtóban elkövetett vétségek ellen az önszabályozó szervekhez lehet fordulni. Ezt a szerepet tölti be sajtó-ombudsman és a panaszbizottság is. Előbbi a médiavállalkozáson belüli önkritika és önszabályozás felelőse. Míg más felügyeleti formák külső szervezetekre vagy a kollektív hangra épülnek, az ombudsman az elképzelések szerint egy független, rugalmas szereplő, akit általában viszonylag könnyű beépíteni a média működésébe, és elfogadtatni a közönséggel. Egyetlen médium panaszkezelését végzi, ellentétben a sajtótanácsokkal, amelyek általában rugalmas struktúrával rendelkező, független szervezetek, a médiaszektorból növik ki magukat, legtöbbször médiatulajdonosokból, újságírókból, szakértőkből és a civil szféra képviselőiből állnak, és nem egy sajtótermék felügyeletére, hanem a sajtó által generált valamennyi vita feloldására jöttek létre. Ha ez az önszabályozó szerv jól működik, akkor teljes körű képviseletet nyújt az újságíróknak, szerkesztőknek, médiatulajdonosoknak, médiafogyasztóknak és a civil társadalomnak, és az az ideális, ha minden tagja köztiszteletben álló személy.

Az ombudsmani pozíció belső, morális jelenlétet biztosít. Az Egyesült Államokban például a függetlenségen van a hangsúly, írásait, kritikáját egyszerre olvassa az egész szerkesztőség, nincs senkinek beleszólása abba, hogy mit ír, és véleményének tartalma miatt nem mondhatnak fel neki. Cserébe ő sem kapja meg előbb az aktuális lapszámot, és annak ellenére, hogy akár bent is ülhet a szerkesztőségi értekezleteken, nem szól bele tartalmi kérdésekbe. Jeffrey Dvorkin, a nemzetközi ombudsmanszövetség vezetője szerint az internet korában egyre nagyobb szerephez juthatnak az ombudsmanok, azt állítja, hogy egy 21. századi sajtó-ombudsman olyan szerepet vállal, mint egy „jó blogger”.

A konkrét ügyben úgy tűnik, hogy a két önszabályozó szerv ellentétes álláspontra helyezkedett, bár a PCC vizsgálata még nem zárult le. Az ombudsman és a bizottság eljárása egymástól független, és nem tagozódnak hierarchiába, így elképzelhető – mégis érdekes helyzetet eredményezhet –, hogy etikai és jogi kérdésekben nem ugyanarra a következtetésre jutnak.