Kőhidi Ákos 2014-ben készült tanulmánya szerint a fájlcseréléssel összefüggő elsődleges jogsértések (primary infringements) elkövetői a felhasználók, a velük szembeni igényérvényesítés az USA-ból kiindulva elérte Európát is. Bár a tömeges igényérvényesítés negatív piaci üzenetet hordoz magában, az Angliában és Németországban is nagy számban kezdeményeznek a jogkezelők ilyen eljárásokat, amelyek azonban több esetben a polgári per szakaszáig nem jutnak el, a figyelmeztetés költségeinek megfizetésével ugyanis (lásd a német Abmahnung példáját) a jogsértők általában egyezségre juthatnak. Magyarországon egyelőre ilyen eljárásokról nem hallani, jóllehet jövőbeni alkalmazásuk egyáltalán nem zárható ki. A francia és angol megoldás a közjogi eszközök hatékonyságát, gyorsaságát és a közvetlen kényszer lehetőségét igyekszik kihasználni. Mindegyik megoldással kapcsolatban alapvető problémának tekinthető, hogy a legélelmesebb felhasználók ki tudják kerülni a beazonosíthatóságot (például IP maszkolás útján), azaa jog csak versenyt fut az újabbnál újabb technikai megoldásokkal. A szerző megítélése szerint a leginkább békés és egyben célravezető megoldás a legális tartalomelérés bővítése, amely a tényleges felhasználást is figyelembe véve a jogosultak közötti igazságosabb jogdíjelosztást is lehetővé teheti (ilyen például Deezer, vagy a hazánkban 2013-ban színre lépő Spotify). A közjogi, magánjogi eszközökkel történő, nem kereskedelmi mértékben fájlcserélő felhasználókkal szembeni igényérvényesítés tehát – véleménye szerint – a szerzői érdekoldalt sem szolgálja, emellett a prevenció és a reális alternatívát kínáló, értékarányos legális tartalomszolgáltatás lényeges kedvezőbb piaci légkört eredményez, arra is tekintettel, hogy több feltörekvő szerző vagy előadóművész esetében a köztes piaci ágensek (például kiadók) teljesen kiiktathatóvá válhatnak.