A mérkőzésen a francia Griezmann feldobta magát a horvátok tizenhatosa előtt. A tévesen megítélt szabadrúgást követően – vitatott körülmények között – a horvát Mandzsukics fejéről a saját kapujába került a labda. Az öngól után Horvátország parádés góllal egyenlített. A franciák második gólja sem nélkülözte a szerencsét. A játékvezető először kirúgást ítélt, majd egy kis videózás után helyesen megállapította, hogy a tizenhatoson belül az egyik horvát játékos kezét érintette a labda. Az így megadott 11-est a franciák gólra váltották. Ezt követően a kitámadó horvát csapat ellen remek kontrákból a franciák kétszer is ellenfelük kapujába találtak. A horvátoknak csak a francia kapus ügyetlensége következtében sikerült a szépítés. Franciaország 4-2-es eredménnyel győzött, és húsz év után újra – immár kétszeres – világbajnok lett. Horvátország legnagyobb labdarúgó-sikerét érte el: először játszhatott VB-döntőt. Az alábbiakban a nemzetközi sajtóból emelünk ki néhány jellegzetes hozzászólást a fináléval kapcsolatban.

A francia lapok különösen az ország nemzeti egységét hangsúlyozták. „Minden szuperlatívusznak helye van. Nemcsak a csapat, hanem az egész nép trikolórba öltözött és ma világbajnoknak érzi magát.” A labdarúgás „egy olyan értéket is felébreszt, amit egyre kevesebben képviselnek: a hazaszeretetet.” (Le Figaro) „A mérkőzés lefújása óta egész Franciaország ünnepel. Egy pillanatra minden probléma elfelejtődik.” (Ouest France) „Tizenegy játékos egyesít egy országot: Csodálatos vigasz ez a nemzetnek, amelyik annyira hajlamos a melankóliára. […] De a legfantasztikusabb a közönség, a vegyes, de egységes nép, amelynek hömpölygő tömegei ellenállhatatlanul Franciaország utcáira és tereire áramlottak – valamennyi osztály, valamennyi régió, mindenféle származás együttesen.” (Libération)

„Legyenek akár ezen ország őshonos családjainak utódai, vagy származzanak Togoból vagy Kamerunból, valamennyien kitűnő franciák. Mindez együtt jelenti Franciaországot és annak gazdagságát. Függetlenül attól, hogy ez valakinek tetszik-e vagy sem, ez a nemzeti csapat tükörkép is, és a társadalomnak ez a képe örvendetes.” (Dernières Nouvelles d'Alsace)

„Soha sem köszönhetjük meg eléggé Didier Deschamps fiainak, hogy ezt a varázslatot ajándékozták az országnak […] egy olyan időszak után, amelyet csapások kísértek, köztük 2015. november 13-án Stade de France kapuinál.” (L’Équipe)

A horvát sajtó is lelkesedéssel szólt a nemzeti tizenegy teljesítményéről. „Csak ezüst, de úgy csillog, mintha arany lenne. Fel a fejjel, nekünk ti vagytok a bajnokok.” (24sata.hr) „A mese véget ért […] Büszkeség, szomorúság, de harag is. A briliáns Griezmann, Pogba és Mbappé az argentin bíró és a video-bíró segítségével Horvátországot nem engedték be a paradicsomba. […] Horvátország a fináléban hősies küzdelemben alulmaradt.” (Jutarnji list)

A spanyol sajtó utalt arra, hogy a horvátok háromszor is csak hosszabbítás után mehettek tovább, és hogy az új technika sem nekik kedvezett. „Horvátország először a nagyfelbontású videóval, aztán a fizikai és mentális fáradsággal szemben maradt alul”. (Macra) „Modrics csapata a torna legjobbja, fölényben volt, amíg két vitatott bírói döntés és Mbappé rohama térdre kényszerítette”. (El País) „[…] a tizenegyes vitatható volt. Nestor Pitana, az argentin bíró katasztrófa. A horvát Zlatko Dalic a világbajnokság trénere. (El Mundo Deportivo) „Franciaország nyerte a videóbírós VB-t.” (AS)

A német nyelvű sajtó a korán búcsúzó, címvédő Németországot is említette. „Franciák hódították meg a »futball trónt«. Elmúlt, vége, Németország régenssége mint világbajnoké végérvényesen befejeződött – a »futball-világ új királya« Franciaország.” (Kronen Zeitung)

Az olasz Corriere della Sera erősen túllőtt a célon, amikor teljesen aktuális politikát magyarázott bele az eseményekbe. „Az olvasztó tégely (melting pot) legyőzte a nacionalistákat [ti. a csak horvátokból álló horvát nemzeti tizenegyet]. A francia csapat emberek milliárdjainak mutatott fel egy nyitott és szabad Európát, amely tiszteli a hagyományokat, de egyúttal új kultúrákat és generációkat is képes befogadni.”

Sokkal reálisabban értékelte a helyzetet a svájci Blick. „Franciaország élvezheti az egység pillanatát […] Ennek a világbajnoki címnek bizonyosan van társadalmilag integratív ereje, ahogy volt 1998-ban is. De ma már tudjuk, hogy az akkoriban csak egy pillanatig tartott. Nem szabad tehát ebben a tekintetben túlzott reményeket táplálni. Az integráció problémáit a foci nem tudja megoldani. Sem Franciaországban, sem máshol”. A francia nemzeti ünnep és a világbajnoki győzelem idején számos francia városban randalírozók csaptak össze rendőrökkel, sok száz autót gyújtottak fel, számos üzletet rongáltak meg stb., ami kevésbé a nemzeti egységről árulkodik.