Mese egy kisfiúról és a hiénáról
1918. augusztus 30-án egy borzalmas hírről számoltak be a magyarországi lapok: az állatkertben egy kisgyermek elveszítette az egyik karját, miután benyúlt a hiénák ketrecébe, hogy megsimogassa őket. A kisfiút a mentők a Fehér Kereszt Gyermekkórházba (ma Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar II. Gyermekklinika, vagy ismertebb nevén a Tűzoltó utcai Gyermekklinika) szállították.
Jól jellemzi az akkori sajtót, hogy nagyjából ezek a tények voltak azok, amelyek mindegyik lapban közösek voltak. Abban viszont már nem volt teljes egyetértés, hogy ki is volt a kisfiú és mennyi idős volt tragikus délután az állatkertben. A legtöbb sajtótermék szerint a kisfiú hatéves volt, Lehoczky Józsefnek hívták és az édesanyjával volt az állatkertben. Más lapok részletesebben számoltak be az esetről. Tudni vélték, hogy a kisfiú Lehoczky András kispesti vasesztergályos fia volt, és részletesen be is mutatták a támadást, amelynek eredménye a kisfiú megcsonkítása lett. A 8 Órai Újság hasonlóképpen részletezte a támadást, azonban a lap szerint az édesapát nem Andrásnak, hanem Jánosnak hívták. Az Est augusztus 31-i számában részletesebben is foglalkozott az esettel, és beszámolt a gyermek kórházi elhelyezéséről, a műtétről is, valamint a kisfiú állapotáról. A Magyarország című lap beszámolójában az édesapa neve Józsefre változott, amely eredetileg a gyermek neveként szerepelt a hírekben. A Magyarország azonban tovább is ment, és a budapestiek gyermekekkel szemben tanúsított általános nemtörődömségét látja a baleset mögött:
Ez a szomorú eset jellemző a budapesti közönség fegyelmezetlenségére. Apró gyerekek kerülnek a villamoskocsik kerekei alá, leesnek az emeletekről, belegurulnak a hajóról a Dunába s legújabban az Állatkert fenevadjainak esnek áldozatul. A kísérő szülők, vagy idegenek – önönmagukkal vannak elfoglalva, nem törődnek a védtelen, veszedelmet nem sejtő gyermekkel s csak akkor csapnak lármát, mikor a katasztrófa megtörtént. Ez a hiéna is nyolc év óta tagja az Állatkertnek, soha baj nem volt vele s most a gyermeket kísérő pillanatnyi idegfeledkezése okozta a szomorú balesetet.
Magyarország, 1918. augusztus 31. 8.
Sőt, szeptember 1-jei számában már szinte a Nagy Háború parabolájaként tekintett az állatkerti balesetre:
Jönnek események, amelyek a hiéna tettét felejtetik, csak egy-két szomorú álmodozó tűnődik meg az eseten. Mert ez a szörnyű kép, amilyent elfelejtettek festeni a borzalmak festői: korunk szimbóluma. Az ártatlan, játékos gyermek karját elkapja a ketrecébe zárt vadállat s szörnyálombéli fogaival leroppantja! Vajjon nem ez történt a kíváncsiskodó emberiséggel, amely kezét a háború ketrecébe dugta?
Magyarország, 1918. szeptember 1. 7.
Ennek ellenére a tragédia után szinte azonnal a „tettes” ellen fordult a népharag. Erről Nádas Sándor így számolt be a Pesti Napló hasábjain:
A ronda állat ketrece előtt sokan álltak, mikor odaértem. A foltos hiéna bután nézett és tűrte a sértő megjegyzéseket, amikkel bántották. Egy cselédleánynak bot volt a kezében s a rácson keresztül ütni kezdte a hiénát. Az alattomos állat lehajtotta a fejét és némán tűrte a verést. Mint aki érzi, hogy megérdemli a büntetést. Két cseléd, egy paraszt, két katona s egy kis fiú álltak ott és szidták a foltos hiénát. Egyik cseléd, aki stamgaszt [állandó vendég – NG] lehet az állatkertben, magyarázta, hogy az eset után a rendőr a kardjával megvágta a hiéna száját. Tényleg a piszok állat száján egy vágás látszott, állítólag rendőrkard okozta. Miután a társaság jól kiszidta magát, eltávoztak. Csak én maradtam ott, kezemben ceruza és notesz. Jegyeztem. A foltos hiéna rám nézett s mikor látta, hogy inni akarok róla, ráült egy kőre és illetlenkedni kezdett. Undorító volt, le szerettem volna lőni.
Pesti Napló, 1918. szeptember 1. 8.
- 1918. szeptember 2-a után a kisfiú ügye lekerült az újságok lapjairól, és átadta a helyét más, fontosabb témáknak. Itt is be is fejeződhetne ez a kis írás, azonban húsz évvel később történt valami. De mielőtt rátérnék, röviden foglaljuk össze, hogy mit is tudtunk meg:
- a kisfiú neve Lehoczky József
- hatéves volt a tragédia időpontjában (más források 5 évesről szóltak)
- az édesanyjával volt az állatkertben
- Kispesten éltek
- Az édesapja vasesztergályos volt, és hol András, hol János, hol József néven hivatkoztak rá
- 1938. július 9-én egy aláírás nélküli cikk jelent meg a Pesti Napló nyolcadik oldalán Aesopusi mese a vérengző hiénáról és a félkarú fiúról címmel, majd még ugyanazon év októberében szintén megjelent – változatlan tartalommal – a Tolnai Világlapja 42. számában, immár a szerző (Szombati Sándor) nevének a feltüntetésével. A cikk főszereplője egy 24 éves fiatalember. És miért érdekes ez?
Lehoczky István kereskedelmi érettségit tett, félkarú fiatalembert őrnek szerződtette a budapesti Állatkert. Lehoczky István, aki ma huszonnégy éves, húsz évvel ezelőtt vesztette el jobb karját, itt az Állatkertben, egy hiéna harapta le. Ennyi az egyszerű, csupasz tényállás. S hogy mi van mögötte, milyen megható történet, azt beszéli el az alábbi riport…
Pesti Napló, 1938. július 9. 8.
A cikkből megtudjuk, hogy az 1918-as tragédia főhőse István volt és nem József, négyéves volt és nem öt vagy hat, és az édesapjával volt aznap az állatkertben, és nem az édesanyjával. (Nem tisztem igazságot tenni az adatok között, de mindenesetre furcsa, hogy szinte semmilyen adat nem volt helyes a húsz évvel korábbi hírekben. Hogy aztán bizonyos részleteket az idő homályosított el… nos, ezt nem tudhatom.)
A cikkből azt is megtudjuk, hogyan történt a tragédia azon az 1918-as nyárvégi állatkerti sétán, és ami még fontosabb, hogy egy valóban megható történet kerekedett ki esetből. A baleset után a család be akarta perelni az Állatkertet, azonban az intézmény alkut ajánlott:
Felajánlották, hogy kártérítésképpen fedezik a kisfiú nevelési és képeztetési költségeit egészen az érettségiig. Utána pedig gondoskodni fognak arról, hogy megfelelő kenyérkeresethez, álláshoz jusson. A szülők elfogadták az Állatkert ajánlatát s a kisfiú nevelési költségeit azontúl az igazgatóság fedezte.
Tolnapi Világlapja, 1938/42. sz. 33.
A kisfiú azonban továbbra is kijárt a hiénákhoz, és egyre közelebbi kapcsolatba került velük. Az érettségi után egy cégnél kapott hivatalnoki állást, de nem érezte jól magát ott, mert így nem tudott kijárni az állatkertbe. Így aztán felmondott és őrnek jelentkezett az Állatkertbe, ahol, betartva az ígéretüket, fel is vették a fiatalembert. Így a fiatalember annak a hiénának lett az őre, aki annak idején megcsonkította őt.
Pesti Napló, 1938. július 9. 8. Forrás: adt.arcanum.com (Arcanum Újságok)
És Lehoczky István boldog. Boldog, mert visszajutott az Állatkertbe, ahol négyéves korában más irányt vett az élete. Visszakerült a hiénához, amely megcsonkította és amely nélkül, úgy érzi, nem tudna élni. . . Modern aesopusi mese ez. Furcsa, nagyon megható és egy kissé talán rejtélyes is.
Tolnapi Világlapja, 1938/42. sz. 33.