A mostani gyakorlat szerint az internet technikai infrastruktúráját nem állami, hanem nemzetközi szervezetek felügyelik. A nyugati kormányok ezt a helyzetet kívánják fenntartani, mert aggódnak, hogy a fokozottabb ENSZ-befolyás az állami ellenőrzés erősödéséhez vezet, az internet fejlődése lelassul és az információs szabadság veszélybe kerül.

Ha valami működik, akkor azt nem kell megjavítani, kommentálta Neelie Kroes, az EU-Bizottság alelnöke Oroszország és Kína azon törekvését, hogy az internetszabályozás az olyan intézményektől, mint pl. az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) az államközileg ellenőrzött ITU-hoz kerüljön át. A szabad és nyílt internet szószólói tehát határozottan szembeszállnak azokkal a kísérletekkel, hogy a világháló erősebb állami kontrollját ENSZ-szervezetek révén legitimálják. Nem kevesebb forog kockán, mint az eddigi sikertörténet alapja: az internet ugyanis szédületes karrierjét nem valamifajta központi tervezésnek, ellenőrzésnek, kormányzati döntésnek, szervezetnek vagy személynek köszönheti. Az internet különböző felhasználói csoportok összjátékában fejlődött azzá, ami. Az innováció a nyitott rendszerben rejlett, senkitől sem kellett engedélyt beszerezni, fontos jellemző volt a decentralizált struktúra, az univerzális standardok biztosította interoperabilitás, amelyek a kapcsolatok gyors kiépítését tették lehetővé.

Ugyanakkor amennyire csábító, annyira végzetes is lenne nem figyelembe venni a jelenlegi szabályozási rendszer gyengeségeit – Nyugaton éppen ennek a kísértésnek esnek áldozatául a politikai, gazdasági és társadalmi életből többen is. A jelenlegi rendszer egyik leggyengébb pontja a nyugati szereplők (elsősorban az USA) dominanciája. A fejlődő országok képviselőinek nem könnyű, ha a befolyással bíró szervezetek (stakeholderek) dolgaiban hallatni kívánják a hangjukat. Különösen az ICANN-ra tekintenek úgy, mint az USA által ellenőrzött intézményre, hiszen a székhelye Kaliforniában van, és szoros kapcsolatban áll az USA kereskedelmi minisztériumával.

Nem lehet azonban sokáig figyelmen kívül hagyni, hogy az internet-használók számának gyors növekedése a nyugati világon kívüli felhasználóknak köszönhető. Ez éppen akkor ássa alá a jelenlegi rendszer legitimitását, amikor az autoriter érdekek nyomása egyre erősebbé válik. A Nyugat csak akkor köthet szövetséget egy szabad és nyitott internet érdekében pl. Brazíliával vagy Indiával, ha ezzel a legitimációs deficittel szembenéz. A december eleje óta tartó dubaji ITU-konferencián – úgy tűnik – az álláspontok megmerevedtek, nem lesz megállapodás.