A kétgenerációs általános internet használati gyakoriságok áttekintése után arra kerestük a választ, hogy a világháló használata során az érintettek milyen arányban látogatnak anyanyelvi, többségi, valamint egyéb idegen nyelvű honlapokat. Figyelmünket elsősorban a magyar és a többségi nyelvű internetfelületek használatára fordítjuk, hiszen az egyéb idegen nyelven hozzáférhető internetes tartalmak követése nem minősül a kisebbségi környezetből következő asszimilációs nyomásnak/tényezőnek, csupán a világháló lényegéből fakadó multilingvikus ismeretszerzési információs formának.

Elsőként az érdemel említést, hogy mindegyik régióban erőteljesen csökkent a magyarországi honlapok látogatottsága. Elsősorban Erdélyben, 16 átlagponttal, ám a többi régióban is 7-12 átlagponttal kevesebben keresik az említett honlapokat. Mindez az anyanyelven történő internetezés szempontjából igen kedvezőtlen folyamat, amit a helyi, regionális magyar nyelvű honlapok látogatottsága is megerősít. Elsősorban Erdélyben és a Felvidéken, ahol három évvel ezelőtt még 15-8 átlagponttal intenzívebben kattintottak magyar nyelvű helyi honlapokra. Mindez különösen az erdélyi magyarok internetezési gyakorlatának a szempontjából mondható erősen negatív fejleménynek, hiszen az ottani internetfelület kínálat – hasonlóan a regionális televíziókhoz és rádiókhoz – összehasonlíthatatlanul bőségesebb, mint az a többi régióban tapasztalható. Ezzel szemben az e téren jelentősen szűkösebb kínálat ellenére Kárpátalján és a Vajdaságban némi növekedés mellett a regionális magyar honlapok látogatottsága nagyjából a korábbi szinten maradt (62-64 átlagpont).

A tárgyalt vonatkozásban a felvidékiek internetezési szokásai tartalmilag alig változtak körükben a többségi (szlovák) nyelvű honlapok látogatottsága ugyanakkora, mint a felvidéki magyar honlapok népszerűsége. A vajdasági helyzet leginkább a felvidékihez áll közel, hiszen körükben az 50 átlagpontot meghaladó arányban látogatnak szerb holnapokat (ami egyedüliként mutat növekedést a három évvel ezelőttihez képest az összes régiót tekintve), azonban azzal a különbséggel, hogy a regionális magyar honlapok népszerűsége nem csökkent, hanem a korábbi szinten maradt.

Összességében tehát elmondható, hogy az internetfelületek anyanyelvi dimenziója tekintetében – főként a magyarországi portálok látogatottsága visszaesésének köszönhetően – jelentős pozícióvesztés tapasztalható.

A közszolgálati tartalmak visszaszorulása kapcsán a hazai és a határon túli médiafogyasztásban gyakran merül fel annak reménye, hogy az internet valamiféle megoldást jelenthet a problémára. Korábbi felméréseink során be is azonosítottunk néhány felületet (pl. az online rádiók esetében), ahol kitörési pont mutatkozott az általános negatív trendek között. Meglehetősen logikus gondolat, hogy amennyiben a médiafogyasztók egyre több időt töltenek internetezéssel és egyre kevesebbet szánnak a hagyományos érelemben vett rádiózásra és tévézésre, akkor ezeknek a médiumoknak tanácsos minél inkább jelen lenni az online felületeken. Viszont az is egyre inkább nyilvánvaló, hogy a médiafogyasztási szokások változásai nem merülnek ki abban, hogy megváltozik az információ átvétel helye, a hagyományos médiumoknak számos más tekintetben is alkalmazkodniuk kell az online világhoz.

Ez eddig – eredményeink tükrében – csak kisebb mértékben sikerült, mert hiszen a Magyarországról sugárzott közszolgálati médiafelületek online nézettsége és hallgatottsága mindössze töredékmegoszlásokban kifejezhető (2,5-3,3 százalék közötti).  Ezek a regionális arányok egyfelől visszaigazolják az imént említett negatív tendenciákat, emellett azonban félreérthetetlen bizonyítékát is adják annak, hogy az anyanyelvi közszolgálati tartalmak világhálón való követése egyelőre csupán partikuláris szerepet tölt be az internethasználat egyéb funkcióihoz képest.