Sokan nem képesek uralkodni közösségi média-használatukon, ami már a perek során is problémát jelent. Az esküdtek ugyanis nagyon sokszor figyelmen kívül hagyják a bíróság utasításait, és a különböző felületeken (főként Twitteren) percről percre közvetítik az eljárást.

A New York-i Déli Kerületi Bíróság (United States District Court, Southern District of New York) előtt egy bevándorlási per eldöntésére összehívott esküdtszék tagjainál merült fel kötelességük ilyen formában való megszegése. Történt ugyanis, hogy az egyik áprilisi tárgyalási nap után az eljárásban résztvevő mindkét fél kapott egy névtelen e-mailt egy riportertől, aki az esküdtek kötelezettségszegéséről kérdezte őket. Ennek kapcsán derült fény arra, hogy a 10. számú esküdt március óta folyamatosan közvetítette Twitteren a tárgyalásokon történt eseményeket. (Például: „Csak be kéne tenni egy betétdalt meg egy táncos részt, és ez a szövetségi ügy lepipálna bármilyen általam látott Broadway-darabot! #esküdtneklennikirály”.) Az ügyet tárgyaló bíró kizárta a 10. számú esküdtet, a többieket pedig nyilatkoztatta arról, hogy beszéltek-e bárkivel az esetről.

Az ügy lezárását követően azonban egy vizsgálat során kiderült, hogy a 2. számú esküdt szintén tweetelt az üggyel kapcsolatban. Az esküdt már az első tárgyalási nap óta írt az ügyről, bejegyzései álatlában frusztrációját és unalmát fejezték ki, valamint azt, hogy reméli hogy legalább valami jó sztorit ki tud csikarni ebből az egészből ugyanis foglalkozása szerint romantikus krimi-író. Egy bejegyzésében azonban a vádlottakról is írt: „ezek az emberek kihasználják a [bevándorlási engedélyt] kérelmezők félelmét és tudatlanságát. Szörnyű!”. A védelem a tweetek alapján elfogultságra hivatkozással perújrafelvételi kérelmet adott be, melyet azonban a bíróság elutasított.

A bíróság szerint az esküdt bejegyzése önmagában nem elegendő elfogultságának bizonyítására. Azt az érvelést is elutasította, mely szerint az esküdt nem volt őszinte amikor a bíróság nyilatkoztatta arról, hogy beszélt-e más esküdttel vagy bárki mással az ügyről, ugyanis a tény, hogy a közösségi oldalra kirakott egy általános megjegyzést, nem jelenti egyértelműen azt, hogy azt bárki (akár az esküdtek közül) is olvasta volna, így ilyen értelemben nem beszélhetünk az ügyről való érdemi kommunikációról. Emellett az esküdt úgy nyilatkozott, hogy csupán annyit mondott bárkinek, hogy milyen unalmas és hosszú ez az ügy, melybe beleillenek a kérdéses tweetek is.

A bíróság tehát meglehetősen ellentmondásosan ítélte meg a kérdést, ugyanis míg a 10. számú esküdtet rögtön kizárta tweetjei miatt, addig a 2. számú esküdtél azt állapította meg, hogy a twitteren közzétett bejegyzései nem minősülnek az „ügyről folytatott beszélgetésnek”.

Az viszont mindenképpen látható, hogy visszatérő problémát jelent a világ számos országában a bírósági tárgyalásokról történő tudósítások részletessége is, hiszen rengeteg adat- és személyiségvédelmi kérdést érinthetnek a tárgyalóteremből kiszivárgó ellenőrizetlen tudósítások. Angliában ezért például már komoly pénzbüntetés (súlyos esetben akár börtönbüntetés is) jár azért, ha valaki engedély nélkül tudósít egy tárgyalásról. Az esküdtek pedig (átlagos, civil állampolgárok lévén) a szokásosnál is több esetben osztottak meg információkat az éppen tárgyalt ügyekkel kapcsolatban, melyre tekintettel több államban (Arizona, California, Connecticut, Florida, Indiana, Michigan, South Carolina, Utah, Washington és Wisconsin), valamint a Szövetségi Bíróságokon is csak az ilyen kihágások miatt módosították az eljárási szabályokat, külön feltüntetve bennük a közösségi oldalakra vonatkozó korlátozásokat.