Blogbejegyzés
Média és Társadalom
2016. január 20. 12:18

Ceruza vezeti a népet – a szólásszabadság iránti küzdelem margójára

Az elmúlt héten volt a végzetes kimenetelű Charlie-Hebdo szatirikus hetilap elleni támadás egy éves évfordulója. Ennek mementójaként 2015. január 11-én került sor Párizsban 1,6 millió ember részvételével a hasonló terrorista cselekmények elleni békés megmozdulásra. A jelen bejegyzésben Delacroix ikonikus festményének és egy, a megölt rajzolók emlékére rendezett menet alkalmával készült – és az interneten szimbólumként elterjedt - fénykép összehasonlításával emlékezünk.

Ceruza vezeti a népet 1

A köztársasági Franciaország egyik legismertebb ikonikus festménye Eugène Delacroix: A „Szabadság vezeti a népet” című alkotása, amely az 1830. júliusi forradalom hatására született, középpontjában egy plebejus nővel, aki az utcai barikádok felett lobogtatja a francia trikolort.

2015. januárjában, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadást követően, sokan úgy érezték, hogy a Francia Köztársaság alapvető értékeinek megvédése érdekében fel kell emelniük a szavukat. Martin Argyroglo fotós a tömeg részeként volt jelen, és saját elmondása szerint pusztán magának szerette volna dokumentálni az eseményeket, nem számított rá, hogy a közösségi oldalán megosztott fényképét – „Ceruza vezeti a népet” címmel - számos nagy újság átveszi majd.

A fényképen tüntetők láthatóak, akik a párizsi Place de la Nation (Nemzet tere) Marianne- szobrának talapzatán állnak (Marianne a francia nemzet jelképe, mely a „szabadság-egyenlőség-testvériség” jelmondatot megtestesíti). Mivel a kamera objektívje alulról felfele néz, Marianne hatalmasnak és győzedelmesnek látszik. A kép függőleges kompozíciója a néző számára azt sugallja, hogy a nép egységes és testvéri, kilép a sötétből és készen áll arra, hogy a haza értékeiért fellépjen. Egy fáklya, amely fellobbanásával bevilágítja a teret – egyúttal lehetőséget ad Argyroglo számára, hogy a fényképet elkészítse -, mintegy szimbolizálja a fény győzelmét az éjszaka felett, metaforikus értelemben pedig a demokrácia győzedelmét a barbarizmus felett. Jelentősége van a kép előterében feltűnő kék-fehér-piros lobogónak, amely nemzeti jelképként a legtöbb francia hivatalos eseményen jelen van. Mivel nem látható az, hogy pontosan ki tartja, szintén az egész tömeg egységét szimbolizálja.

Hasonlóságként figyelhető meg, hogy a Delacroix-alkotáson is feltűnik Marianna, a francia nemzeti lobogó, valamint a köztársasági értékekért felkelő tömeg is. Nagy eltérés mutatkozik azonban a két alkotás hangulata között: a tavalyi alkotás egy nyugodt, békés esemény alkalmával készült, amelyet az egyik tüntető által viselt bohócorr is kifejez. Szintén a pacifizmusra utal a fényképen az, hogy míg a történelmi festményen a harc eszközeként fegyverek láthatóak, ez esetben óriási – papírmasé – ceruzák tűnnek fel ilyen minőségükben.

A fénykép úgy szerzett világhírnevet, hogy alkotója – a felvonulás hangulatának illusztrálására – megosztotta a közösségi oldalán, majd rövid időn belül látta, hogy sok ezren osztották meg, majd a sajtó is felkapta. A fényképész – aki civilben tervezők és múzeumok számára készít képeket – szerint a Delacroix-képpel való hasonlóság pusztán a véletlen műve, ám elképzelhetőnek tartja, hogy a tanulmányai során megismert képek olyan mértékben beleivódtak, hogy akaratlanul is hasonlót készített.

Argyroglo azonban leginkább annak örül, hogy alkotása pozitív kicsengésű, vidám üzenetet közvetít: az emberek egymásra néznek, és nem bújnak el saját világukban, és ennek megélése igen megindító pillanat.

Link másolva!

Kapcsolódó anyagaink