Kép forrása

Az internet semlegesség (net neutrality) az FCC 2004 óra dédelgetett álma, melynek célja a szélessávú internet és az ennek keretein belül működő szolgáltatások egyenlőségének biztosítása, így többek között az internet szolgáltatók versenykorlátozó tevékenységének megelőzése. Az utóbbi időben egyre többször előkerülő elv alapvetően határozza meg a szolgáltatók és az internet felhasználók viszonyát, ugyanis mindkét oldalon eltérő érdekeket feltételez. Egyrészt kívánalommá teszi az interneten megjelenő adatok kezelésének és a honlapok elérhetőségének megkülönböztetésmentes voltát, másrészt erősíti a szolgáltatások támogatását hangsúlyozó piaci érdekeket.

Az Egyesült Államokban ez a vita az Első Alkotmánykiegészítésből táplálkozik, mely szerint: „Az első alkotmány-kiegészítés által védett – és a kiegészítés fontosságának alapul szolgáló – érdek előfeltételezi, hogy nem léteznek vita, vagy vitathatóság alól mentes ortodox (vallási, politikai, gazdasági vagy tudományos) nézetek,…[így]…”az igazság feltárására akkor van a legnagyobb esélyünk, ha nem korlátozzuk azokat a megnyilvánulásokat, amelyek legalább a legkisebb eséllyel is arra irányulnak, hogy a beszélő egy általa igaznak tartott vagy tagadott álláspont elfogadására vagy elutasítására alapot nyújtsanak.” Ez alapján tehát az FCC érdeke az internetszolgáltatók azon jogköreinek csökkentése, mely gátat szabhat a vélemények legszélesebb körű megnyilvánulásának. A Nyitott Internet Rendelet is e kívánalom értelmében hivatott korlátozni a konkurencia ellenes technológiák alkalmazását a telekommunikáció területén. A per tárgyát így konkrétan az internetes tartalmak elérésének korlátozása vagy fokozása, egyes konkurens szolgáltatások, valamint a fizetési hajlandóságon alapuló hozzáférés blokkolása ellen fellépő rendelet adja.

Az eset kirobbanásakor a leghangosabb ellenérv a rendelettel szemben az volt, hogy az internet semlegesség ezen keresztül azt fogja jelenteni, hogy a szolgáltatók kötelesek olyan honlapok megjelenését is biztosítani, amik például terrorizmussal, pornográfiával vagy gyűlöletbeszéddel kapcsolatos tartalmakat szolgáltatnak. Ez a korábbi amerikai gyakorlattal ellentétes volt, hiszen saját – kereskedelmi – hatáskörben dönthettek tiltási, illetve közzétételi szándékukról. Példakánt hozható itt a kérdés széles vitatottságára a Comcast esete: diszkrecionális jogköre keretein belül ugyanis a telekommunikációs vállat lecsökkentette a peer-to-peer alapú fájlmegosztó alkalmazások feltöltési sebességét, így indítva küzdelmet a szerzői jogsértések széles elterjedtsége ellen. A Comcast-al szemben a bíróság végül az FCC álláspontját támasztotta alá, mely megnyitotta a lehetőséget az internet semlegességgel kapcsolatos – a jelen ügyben vitatott – rendelet megalkotására.

A döntés meghozatalára végül több mint egy évvel később, idén júniusban került sor, melyben a bíróság az FCC rendelet jogszerűségét mondta ki. Ennek értelmében a szervezet továbbra is jogosult fenntartani az internet semlegességét biztosítani hivatott szabályozást, valamint az ehhez tartozó intézményrendszerét. A U.S Telekom elnöke, Walter McCormick azonban kifejezte ellenvetését, mely szerint a három tagú bíróság két bírája nem volt képes felismerni a szabályozásban fellelhető súlyos jogi hibákat és a vállalat fellebbezést nyújt be az ítélettel szemben. Fontos végül megemlíteni, hogy a telekommunikáció terén szintén vezető AT&T is közleményben jelezte, hogy „mindig is a Legfelső Bíróságtól vártuk a probléma megoldását”.

Az egyébként körülbelül 20 ezer fogyasztói panaszt generáló rendelkezés láthatóan nagy problémát jelent a szolgáltatóknak, hiszen számos döntés támasztja alá a jogalkalmazó azon álláspontját, mely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága előbbre való, mint a szolgáltatók kapuőr szerepe, így az internetes tartalmak befolyásolása kizárólag a jogsértések kiküszöbölésére korlátozódhat, és nem célozhat piaci érdekeket.

Mindezek fényében várjuk a Legfelső Bíróság döntését.