A tanulmány legnagyobb részét a jogalkalmazói gyakorlatban tapasztalható becsület kettős megjelenése, illetve a becsületet csorbító cselekmények alkotmánykonform értelmezése képezi, felvetve annak kérdését, hogy indokolt-e egyáltalán a jelenleg alkalmazott bírói gyakorlat fenntartása. A Szerző a kérdéskört vizsgálva a joggyakorlat elemzése során három – tipikusan a rágalmazás és becsületsértés bűncselekményei kapcsán alkalmazott – társadalomra veszélyességet kizáró, ugyanakkor becsület csorbítására objektíve alkalmas megnyilvánulási kört azonosít:

1) a megnyilatkozás tárgyát képező foglalkozással kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettség teljesítése során, azzal összefüggésben, szükségtelen gyalázkodástól, becsmérléstől mentes vélemények,

2) a hatóságok előtt folyamatban lévő eljárásokban az ügyfél által, az őt megillető jogok keretei között, az ügy tisztázása érdekében szükségtelen gyalázkodástól, becsmérléstől mentes nyilatkozatok és tényállítások, valamint

3) a közéleti viták körében kifejtett megnyilvánulások.

E felismerés szükségszerűen indukálta a tényállásszerű, becsület csorbítására objektíve alkalmas megnyilvánulások, valamint a védett jogi tárgy bírói gyakorlatának vizsgálatát és dogmatikai meghatározását. Az így lefolytatott átfogó elemzés eredményeképpen a Szerző megállapította, hogy mindkét bűncselekményi elem tekintetében merülnek fel lényegi dogmatikai és jogértelmezési ellentmondások, melyek túlnyomó részt – a jogrendszer változása ellenére – a kialakult joggyakorlathoz való ragaszkodásra, illetve az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatának negligálására (vagy ismeretének hiányára) vezethető vissza.

A kötet az alábbi link segítségével ingyenesen letölthető.