Matthew Keys állítólag belépési kódokkal segítette az Anonymus hackercsoportnak a Tribune Company honlapjára történő illetéktelen behatolását. Bizonyítékként az Igazságügyi Minisztérium a chat-naplókat idézi. Keys ügyvédjei azonban elutasítják az általuk alaptalannak nevezett vádakat, és azt állítják, hogy ügyfelük ártatlan, sőt egyikük szerint a huszonhat éves újságíró csak tényfeltáró cikket akart írni.

A hírek szerint a Keystől kapott információk birtokában a hackerek betörtek a Los Angeles Times oldalára, és nyilvánosságra hoztak egy álhírt, miszerint a Chippy 1337 álnévre hallgató hackert a Szenátus elnökévé választották. Ez a bűncselekmény pár hónappal azután történt, hogy a gyanúba keveredett szerkesztőt kirúgták a Tribune Company leányvállalatától, a KTXL 40-től. Keys egyébként maga is beszámolt az Anonymus csoport tagjaival folytatott online beszélgetésekről, sőt az egyik hacker, Sabu, maga hozta nyilvánosságra egy Twitter-bejegyzésben, hogy kódokat adott át nekik az újságíró.

Az FBI jelentésében az olvasható, hogy a chatelésből egyértelműen kiderül: a fiatal szerkesztő átadta a belépési kódokat a hackereknek, és felszólította őket, hogy „rondítsanak bele” az internetes oldal tartalmába („go f**k some s**t up!”).

Az Igazságügyi Minisztérium szóvivője nyilatkozatában kifejtette, hogy a hackertámadás akár tíz év börtönbüntetéssel, három év pártfogói felügyelettel és 250 ezer dolláros pénzbírsággal, az összeesküvés legfeljebb öt év börtönbüntetéssel és a fent említett szankciókkal is járhat. A bűncselekmény tehát nagyon súlyosan büntetendő a Computer Fraud and Abuse Act szerint. A számítógépes csalásról és visszaélésről szóló 1984-ban elfogadott törvényt számos kritika érte az utóbbi időben, mert szerintük az nem egyértelmű és elavult rendelkezéseket tartalmaz, tekintve, hogy a webes korszak előtt keletkezett.

A kérdés az, hogy ezt rossz tréfaként, az online biztonságra vonatkozó jogszabályi előírások megsértéseként vagy az oknyomozó újságírás egy megnyilvánulásaként értékeljük. Keys egyik ügyvédje, Jay Leiderman szerint ez az oknyomozó újságírás fedett típusának megvalósítása. Mélységesen elítéli, hogy olyasvalakinek kell bíróság elé állni, aki bement az internet legsötétebb bugyraiba, hogy arról tudósíthasson. Tor Ekelandot, a másik ügyvédet, aki egyébként szintén pro bono vállalta el az újságíró képviseletét, nagyon meglepte a vádirat. Véleménye szerint úgy tűnik, hogy a kormány a számítógépes csalásról és visszaélésről szóló törvény alapján meg akar büntetni egy újságírót, aki mert az Anonymusról tudósítani. Úgy látják, ez egy nagyon rossz üzenet a tényfeltáró újságíróknak, akik le akarják leplezni a hackercsoportot.

A szövetségi ügyészek szerint Keys súlyosan megsértette az újságírás alapelveit, az ő szemükben egy elégedetlen volt munkavállaló, aki hackerek segítségével akart bosszút állni korábbi munkáltatóján.

A Reuters vádirathoz fűzött saját jelentésében az áll, hogy minden jogsértés, valamint a vállalat saját szigorú elveinek be nem tartása fegyelmi eljárást vonhat maga után. Rávilágított az állásfoglalás arra is, hogy a vizsgált magatartás 2010 decemberében történt, és Keys 2012-ben csatlakozott a hírügynökséghez.

Egy meg nem nevezett Reuters-alkalmazott szerint, aki a New York-i irodában együtt dolgozott Keys-szel, Keys belépőkártyáját letiltották, asztalát kiürítették. A Huffington Post értesülései szerint fel is függesztették a munkavégzés alól. A gyanúsított szerkesztő, ­aki Twitter-követőit arról tájékoztatta, hogy jól van­, egy bejegyzésben ironikusan csak annyit jegyzett meg, hogy a vádirat tartalmát is a Twitteren keresztül ismerte meg.

Az Igazságügyminisztérium bűnügyi osztályának tisztviselői nagy körültekintéssel írták alá a vádiratot, és előtte konzultáltak az ügyészséggel is, tekintve, hogy Keys foglalkozása újságíró, és ebben a minőségében előjogokkal rendelkezik. A történet eddig megismerhető részletei azonban nem szolgálnak bizonyítékkal arra nézve, hogy szándékában állt volna egy leleplező riport elkészítése. Ha így is történt volna, felveti az elvi kérdést, hogy közreműködhet-e az oknyomozás során bűncselekmény elkövetésében. Amíg azonban nem bizonyosodik be, hogy a gyanúsított tettét a közérdek védelme érdekében, újságírói minőségben, a megszerzett információ nyilvánosságra hozatala céljából követte el, addig csupán egyéni érdekérvényesítésről van szó, amelyet ráadásul jogsértően, a foglalkozása körében megszerzett adatokkal történő visszaéléssel valósított meg.