Mi történik, ha egy adott szolgáltatást úgy veszünk igénybe, hogy „csupán” olyan adatainkat kell megadnunk a regisztráció során, mint a teljes nevünk, születési dátumunk, elektronikus levelezési, azaz e-mail címünk és a nemünk?

„Továbbá, a szolgáltatás használatához kötelezően el kell fogadnunk az adatkezelési tájékoztatót illetve az ún. sütiket. Ekkor ingyenesen vesszük igénybe az adott szolgáltatást, mint – az említett példa kapcsán – a Facebook szolgáltatásait? Hiszen a regisztrációért és az oldal használatáért ellenértéket nem kell szolgáltatnunk, azaz nem fizetünk, vagyis a szolgáltatás ingyenes. Vagy mégsem? Talán éppen a személyes adatainkkal fizetünk egy ilyen szolgáltatás igénybe vételéért? Egyáltalán értelmezhető-e a személyes adat fizetőeszközként?”

Dolgozatában a szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ. „A dolgozat középpontjába állítom a személyes adat mint fizetőeszköz koncepciójának jogi megítélését a vonatkozó irodalom tanulmányozása mellett a joggyakorlatba való betekintést is segítségül hívva. Így a dolgozat végén magam is kísérletet teszek de lege ferenda javaslatok megalkotására, mellyel a személyes adat mint fizetőeszköz koncepciójának jogi keretei felállíthatók."

A Szerző a téma komplexitása miatt több jogterület szemszögéből vizsgálta a problémát , így alkotmányjogi jogterületből kiindulva a polgári jogi, gazdasági jogi és fogyasztóvédelmi jogi szempontok szerint áttekintette a kérdéskört.