Kép forrása

A lap szerkesztősége „Híresztelések helyett tények” című közleményében azzal indokolta a döntését, hogy a migránskérdéssel kapcsolatos tájékoztatás körül izgatott vita alakult ki, és a sajtót újra és újra hazugnak nevezik, főleg a Pegida-mozgalom követői.

A kulturális rovat szerkesztője, Oliver Reinhard így magyarázza a változást: „Nem titok, hogy számos német véli úgy, hogy a médiumok a külföldi bűnelkövetők nemzetiségét az azokra való tekintettel elhallgatják”.

Egy közvélemény-kutatás szerint az újság 300 előfizetőjének 46%-a szerint a menekült válság kapcsán „felülről kapott parancs” az oka annak, hogy a bűnelkövetők eredetét csak kivételes esetekben említik. Az olvasók 79%-a szeretné, ha a jövőben a származást is mindig megadnák.

Ezzel szemben a Sajtótanács irányelve (12.1.) kimondja: „A bűncselekményekről szóló híradásokban a gyanúsított vagy tettes etnikai, vallási vagy egyéb kisebbséghez való tartozása csak akkor említendő, ha az a tájékoztatás megértéséhez szükséges”.

Uwe Vetterick, a lap főszerkesztője hangsúlyozta, hogy továbbra is 100%-ig a sajtókódex-irányelv mögött állnak. A szerkesztőség azonban feltette magának a kérdést, vajon célhoz vezet-e az az út, vagy esetleg éppen az ellenkezőjéhez. „Az eddigi eljárással teret engedtünk mindenféle híresztelésnek, amelyek többet ártanak azoknak, akiket tulajdonképpen védeni szeretnénk. Végeredményben többet segítünk a menekülteken, ha a bűnelkövetők nemzetiségét megadjuk, amennyiben az ismert előttünk. Ez nem meghátrálás az utca előtt és nem támadás a Sajtótanács ellen”.

Nem ért egyet a drezdai lap döntésével – többekkel egyetemben – a Német Újságíró-szövetség sem, azzal az indoklással, hogy, ha a többség demokratikusan megegyezett bizonyos szabályokban, akkor azt mindenkinek be kell tartania. Amíg a Sajtókódex valamennyi pontja mindenkire érvényes, aki azt elfogadta, addig nem lehet egyes pontokat figyelmen kívül hagyni, mert különben a Sajtótanácsnak mint önszabályozó mechanizmusnak a szerepe is veszélybe kerül.