Az ajánlás részletesen szól a médiapluralizmus, a médiaszabadság és a nemek közti egyenlőség kölcsönös viszonyáról, egymásra gyakorolt jelentős hatásaikról. A nők alulreprezentáltsága egyaránt érződik a tulajdonosi szerkezetek (azon belül is a vezetőség), az újságírás, valamint a médiatartalmak, illetve az egyes vélemények megjelenése tekintetében. A véleménynyilvánítás szabadsága mint alapvető jog érvényesülése szempontjából az Európa Tanács kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a nemek közti egyenlőség biztosításának.

Az, hogy a kérdést a szervezet globális problémaként kezeli – és erre tekintettel ilyen módon is kíván megoldást találni rá –, látszik abból, hogy ajánlásának címzettjei között a tagállamok mellett a médiavállalkozások is szerepelnek. Vagyis a nemek közti egyenlőség megvalósítása (biztosítása) az államtól a kötelező erejű hatalmi aktusok kibocsátásával a jogszabályi keret megteremtését, a piaci szereplők részéről pedig a napi működésük során azok gyakorlati – akár önszabályozás útján való – érvényesítését várja el. Az alapvető szándék nyilvánvalóan támogatandó, azonban kérdéses, hogy ez mennyiben lesz befolyással – elsősorban természetesen a médiumok tekintetében – a napi szintű döntések meghozatalára.

Az ajánlásban megjelenik az emberi méltóság tiszteletének kötelezettsége mellett a gyűlöletkeltés tilalmára vonatkozó jogszabályi keret megteremtése, de ugyanígy a nemek közti diszkrimináció, a sztereotípiákat támogató médiatartalmak közzétételének tilalma is. Nyilvánvaló, hogy – az elsősorban a női nemet érintő – lealacsonyító, adott esetben megalázó környezetben bemutató médiatartalmak, még ha esetleg konkrét jogszabályi rendelkezés sérelmét nem is vetik fel, nagy valószínűséggel számos etikai vagy esetleg az újságírásra vonatkozó egyéb szakmai kódex előírásainak sérelméhez vezetnek.

További kérdésként vetődik fel az ajánlásban szereplő – a tagállamoknak címzett – iránymutatásokat illetően, hogy annak célja végső soron milyen módon kikényszeríthető szabályokat kíván meg. Az általános, alapelvi szintű jogszabályi rendelkezések e téren elengedhetetlenek, de ezen túl konkrét, normatív tartalommal is bíró jogszabályi előírások kérdéses, hogy elvárhatók-e. Nehéz elképzelni ugyanis olyan törvényi szintű normát, amely előírja, hogy adott műsortípusban, bizonyos időtartamra nézve a nők–férfiak konkrét – akár százalékos – arányban legyenek reprezentálva. A soft law eszközeivel élve bizonyára sikeresebb eredmények érhetők el e téren. Azonban megemlítendő, hogy az ajánlás külön kiemeli a felelősségre vonási mechanizmus kialakítását (biztosítását), és ezen eszközök hatékony alkalmazását a nemek közti egyenlőség megvalósítása érdekében.

Az ilyen jellegű szabályozások előírása, megvalósulásuk gyakorlati érvényesülésének rendszeres ellenőrzése, és az ezekből nyerhető tapasztalatok, eredmények közzététele és közlése az érintettekkel hatékonyabb eszköz lehet. (A nemek médiában való megoszlása tekintetében, jóllehet szűkebb keresztmetszetben, a magyar hatóság is rendszeresen készít és publikál elemzéseket – a vizsgálatok eredményeinek nyilvánosságra hozatalára irányuló követelményt egyébként maga a dokumentum is kifejezetten tartalmazza.)

Az Európa Tanács is ezt az utat látja megoldásnak, azonban ehhez társítja – kiegészítésként, mintegy uniformizáló céllal – a nemzetközi standardok, továbbá jó gyakorlatok (good practises) kidolgozását, természetesen az érintettekkel folytatott párbeszéd és szoros együttműködés eredményeként. Az önként vállalt kötelezettségek ugyanis nagyobb eséllyel valósulnak meg ily módon, mint a kötelező jogszabályi előírások és azok kikényszerítésének hatására. Ez a megoldási javaslat, amely a párbeszédet – akár nyilvános meghallgatás tartásával – helyezi előtérbe az egyes feladatok és módszerek kidolgozását illetően, vélhetően az ajánlás valódi célját tekintve hatékonyabb eredményre vezet, és ha nem is rövidtávon, de végső soron hozzájárul a nemek közti egyenlőség különböző „dimenziókban” történő megvalósulásához.

A férfiak és nők egyenlő megjelenése a média területén (de legalábbis a köztük lévő ésszerűtlen aránytalanságok kiküszöbölése) valószínűleg hosszú folyamat eredményeként valósulhat csak meg. Az ajánlásban foglaltak érvényesítése – miután kötelező erővel nem bírnak – elsősorban a tagállamok és a médiavállalkozások hajlandóságától függ, de bízzunk benne, hogy felismervén a tárgy véleménynyilvánítás szabadságára és a médiapluralizmusra gyakorolt jótékony hatását, a szükséges intézkedések minél nagyobb számban valósulnak meg a közeljövőben.