A tanulmány abból az alapvetésből indul ki, hogy, a nyilvánosság a demokratikus társadalmak legfontosabb társadalmi intézménye, a fontosnak tekintett és közösen megoldandó problémák meghatározásának és megvitatásának helye. Ez által a nyilvánosság előfeltétele annak, hogy lehetőleg minél több polgár vegyen részt a véleményformálásban és a döntési folyamatokban és így a hatalom ellenőrzésében. A demokrácia minősége végeredményben a nyilvános kommunikáció minőségétől függ.

Konszenzus uralkodik abban, hogy a médiakínálatnak minőséginek kell lennie. Eltérnek azonban a vélemények arról, hogy milyennek kellene lenni ennek a minőségnek, és mi módon lehet azt mérni.

A tanulmány az egyes médiumtípusokon átnyúló vizsgálat tapasztalatai mellett, amelyek a szakma számára anyagot szolgáltatnak a továbbgondoláshoz, a minőség fogalmának elméleti megközelítésével további vitákra ösztönöz. A tanulmány szerzője ugyanis eltérően a hasonló tartalmú tanulmányoktól abból indul ki, hogy a minőség fogalmát egységesen nem lehet, és nem is szükséges meghatározni. Az ugyanis a társadalmi és kulturális körülmények függvénye, és mint olyan állandóan újbóli meghatározásra szorul.

Ezért az információs kínálat minőségét nem önkényesen, hanem a különböző demokrácia-felfogásokra való reflexióknak megfelelően vizsgálja. Megkülönböztet liberális-képviseleti, deliberatív és részvételi demokrácia-felfogást. Míg a liberális-képviseleti demokrácia-modell a jól informált választói döntésekre koncentrál, addig a deliberatív modellben a hírek jellege elmozdul a politikai részvétel lehetővé tétele felé. A médiumoknak ezen felfogás szerint már nemcsak a politikai rendszerekről és eseményekről szóló tényekre orientált, pártatlan informálás a feladatuk, hanem az is, hogy minél több nem állami és nem gazdasági szereplő véleményét jelenítsék meg a nyilvános vitában. A részvételi modell pedig még tovább megy, és azon alapszik, hogy ne csak a civilszervezetek, hanem lehetőleg minél több egyén is szót kapjon a demokratikus nyilvánosságban.

A médiumoknak ebben az összefüggésben az is a feladatuk, hogy ne csak lehetővé tegyék, hanem mozgósítsanak is a véleménynyilvánításra. A tanulmány az osztrák médiumokat (nyomtatott sajtó, elektronikus média, online média stb.) műsoraik, illetve tartalmuk jellemzői alapján (objektivitás, politikai pártok álláspontjának megjelenítése, civilszervezetek véleménye, a nőknek a hírekben való részesedése, vélemény-sokszínűség szempontja stb.) vizsgálja, és kísérletet tesz annak meghatározására, hogy mely demokrácia-felfogás elvárásainak felelnek meg a leginkább. Mindegyik modellből más minőségi szempontok következnek. Az online médiumok technikai lehetőségeik révén a részvételi demokrácia modellnek fokozottabban tudnak megfelelni, az osztrák közszolgálati média pedig, amelynek törvényben meghatározott feladatai vannak, értelemszerűen a liberális-képviseleti demokrácia modelljét képes elsősorban megtestesíteni.

A tanulmány egyik végkicsengése, hogy azok a kételyek és csalódások, amelyeket egyre többen szembe állítanak a liberális-demokratikus demokrácia-felfogással, bizonyos mértékig a szerkesztőségekben is megjelentek. A liberális képviseleti minőségi szempontok ugyan még a médiarendszer nagy részében érvényesülnek, de fokozott mértékben a deliberatív és a részvételi szempontok is tetten érhetők.

A tanulmány azt az álláspontot képviseli, hogy valamennyi médium a kínálat és a felhasználói felületek különbözősége ellenére bizonyos társadalmi feladatot lát el, és így indokolt az a jogi védelem, amelyet élveznek. A tanulmány fő célja ösztönzést adni azokhoz a véleménycserékhez, amelyek a médiának a demokrácia minőségében játszott szerepéről folynak.