Bár Kovács Erzsi, az ismert, idős énekesnő súlyos betegség következtében fél évvel ezelőtt elhunyt, a napokban történt, hogy volt olyan Facebook-felhasználó, aki a művészt neve napja alkalmából jókívánságokkal köszöntötte. Az eset felvet egyrészt kegyeleti, másrészt a közösségi oldalakon megosztott adatok kezelésével kapcsolatos jogi kérdéseket.

A közösségi gyász először a 2007-ben a virginiai egyetemen történt 32 halálos áldozattal járó lövöldözést követően jelent meg. Az iskolatársat ugyanis az elhunytak profilján hagytak üzeneteket, a rendszer pedig felhozta az áldozatok születésnapját, bátorítva őket a születésnapi köszöntésre. Ez az eset ösztönözte tehát a közösségi média felelőseit a digitális hagyaték kezelésére.

Jelenleg, amennyiben a közeli hozzátartozók, illetve az örökösök részéről ilyen irányú megkeresés nem érkezik, az elhunyt személy profilja továbbra is él. A gyakorlatban ugyanis egy közösségi oldal felelősének nehéz különbséget tennie aközött, hogy egy oldal azért inaktív, mert a jogosult nem használja, vagy azért, mert elhunyt, így – az inaktivitás okának kiderítéséig - maga nem kezdeményezheti a felhasználók törlését.

Mivel a közösségi média idősödésével a probléma kezelése egyre sürgetőbbé vált, a közösségi oldalak megteremtették az elhunyt személyek profiljának törlésére, illetve inaktiválásukra vonatkozó eljárásrendet. A fenti ügyben érintett Facebook egy azonosítást célzó űrlapot készített az eset jelzésére, továbbá előírja, hogy valamilyen bizonyítékkal kell alátámasztani a halál bekövetkezésének a tényét, ami lehet akár egy gyászjelentés, vagy egy újságcikk is. A továbbiakban az örökösök két lehetséges út közül választhatnak: vagy az összes adat teljes törlését, vagy a profil ún. emlékoldallá alakítását. Ez utóbbi esetben csak a már visszaigazolt ismerősök láthatják az oldalt, illetve csak ők hagyhatnak rajta üzenetet. A Facebook azonban leszögezi, hogy az elhunytak esetében sem ad ki azonosítót vagy jelszót.

Létrejött ugyanakkor a kegyeleti szolgáltatások digitális megfelelője is, hiszen a vég előbb-utóbb biztos eljön. Az Amerikai Egyesült Államokban több vállalkozás jött létre azzal a céllal, hogy megrendelői „digitális halála” esetére rendelkezhessenek egyebek bizonyos kérdések vonatkozásában (jelszavak mentése, a megrendelő halála esetére a hozzáférési jogosultságok rendezése), mintegy a hagyományos papíralapú végrendelet kiegészítéseképpen.

Magyarországon, bár létezik az elhunyt hozzátartozóknak történő emlékállítás szándékával létrehozott „online temető”, a tengerentúli szolgáltatásokhoz hasonlóval egyelőre még nem lehet találkozni. Az Életvégi Tervezés Alapítvány egy ezen irányba mutató kezdeményezés, melyet alapítói azzal a céllal hozták létre, hogy felhívja a figyelmet – egyebek mellett – arra, hogy az életvégi tervezéshez a digitálisan utánunk maradó nyomok elrendezése is hozzátartozik.

A digitális hagyaték gondozása vonatkozásában az Egyesült Államokbeli Egységes Jogi Bizottság (Uniform Law Comission) 2014. júliusában elfogadta a Digitális javakhoz történő egységes vagyonkezelői hozzáférésről (Uniform Fiduciary Access to Digital Assets Act) szóló tervezetet, amely azonban nem minősül törvényi szintű szabályozásnak, a tagállamokon múlik hogy adoptálják-e azt, vagy annak módosított változatát. A digitális hagyaték/örökség kérdésének rendezése vonatkozásában hozott konkrét jogi szabályozás egyelőre hazai és nemzetközi szinten is hiányos, a Polgári Törvénykönyv öröklési jogról szóló hetedik könyve a digitális hagyaték sorsáról nem tesz említést.