A Boszniai Szerb Köztársaság parlamentje. Fotó: 24sata.info

A boszniai kormány az ország büntetőtörvénykönyvét módosítaná, mégpedig úgy, hogy büntethetővé válna a boszniai vagy nemzetközi törvényszékek által népirtásnak, háborús vagy emberiesség ellen elkövetett bűncselekménynek nyilvánított események tagadása. A javaslat szerint ezért a bűncselekményért akár öttől tíz évig terjedő börtönbüntetést is kiszabhatna a bíróság. Az etnikailag megosztott ország politikai erői számára ez az egyik legneuralgikusabb pont, hiszen a legutóbbi balkáni háborúk során rengeteg súlyos atrocitás érte a civil lakosságot. Az egyes vezetők által képviselt politikai szándék sokszor kevés a megbékélés irányába, hiszen a közvélemény továbbra is erősen polarizált, ami a médiában is lecsapódik.

A témában megszólaló politikai pártok máris nyilatkozat-háborúba merültek, mert borítékolható, hogy a törvény elfogadását a nacionalista pártok meg fogják akadályozni. A boszniai szerb vezető politikusok elítélték, és a szerbek elleni megbélyegzési kísérletnek nevezték a tervezetet, hiszen nézetük szerint a háborúban történtek ugyan szörnyű bűncselekmények, de a srebrenicai mészárlás sem tekinthető népirtásnak.

Ezzel szemben a törvényjavaslatot benyújtó Predrag Kojović, a sajtóban üzent a jogszabályt támadó politikusoknak, és kiemelte, hogy ellenállásuk és érveik éppen azt bizonyítják, mennyire szükség van egy ilyen szabályozásra. Véleménye szerint ezeknek a pártoknak éppen a jelenlegi áldatlan helyzet felel meg leginkább, amikor is ki-ki szabadon manipulálhat a társadalmat ma is traumatizáló  háborús tragédiákkal. Ellenállásuk egyben azt bizonyítja, hogy továbbra is képtelenek azonosulni azokkal a normákkal, amelyeket a civilizált világ az ilyen ügyekben elvár.

A társadalom megosztottságát jól mutatják az ügyet tárgyaló újságcikkek alatt olvasható kommentek. Egyes olvasók durva hangnemben támadják a tervezetet, mondván, hogy a Boszniában elkövetett háborús bűntettek „nem bizonyítottak”. A válaszok természetesen nem maradnak el és hosszan sorolják a feltárt tömegsírokat, nemzetközileg hitelesített eseményeket, amelyek messzemenően kimerítik a jogszabályban említett kritériumokat. Az erőszakra való felbujtás, uszítás és gyűlöletbeszéd elleni fellépésről egyelőre úgy tűnik, kevés szó esik – pedig a kommentek egy része minden bizonnyal megütné azt a mércét, ami felvethetné a büntetőjogi eljárás megindítását.