A konferenciát Gerencsér Judit, az Országos Széchényi Könyvtár általános főigazgató-helyettese, a Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnöke és Németh Gábor, az OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtár igazgatója nyitották meg. A konferencián az előadók három szekcióban számoltak be sajtó- és médiatörténeti kutatásaik legújabb eredményeiről.

A konferencián Paál Vince, a Médiatudományi Intézet munkatársa is előadást tartott A Magyar Újságírók Szövetsége a rendszerváltozás hajnalán címmel, amelyben a következő témákról beszélt:

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) a rendszerváltozás előtti években is szorosan kapcsolódott az állampárthoz. Az elnökségi ülések jegyzőkönyvei 1985–1989 között bepillantást engednek a sajtóirányítás, a jóléti juttatások és a sajtónyilvánosság kérdése körül meginduló viták világába. Gyakori téma volt az üdülés, különösen a balatonszéplaki üdülő körüli viták. Az üdülő szorosan kötődött a KGB fedőszerveként is működő Nemzetközi Újságíró Szövetséghez.

A vizsgált időszakban a MÚOSZ vezetését meghatározó mindkét személy, Pálffy József elnök és Megyeri Károly főtitkár az állampárt ortodox irányzatához tartozott. Megyeri 1985-ben „professzionista sajtópropagandisták szövetségeként” határozta meg a MÚOSZ szerepét.

A romló gazdasági helyzet, a változó nemzetközi körülmények a kádári társadalmi konszenzus egyre nyilvánvalóbb megbillenéséhez vezettek. A politika az újságírók „nem megfelelő” munkáját is ennek okozójaként láttatta. Az újságírótársadalom egyre nagyobb része számára mind nyilvánvalóbb lett a sajtóirányítás, a nem megfelelő tájékoztatás tarthatatlansága.

Az 1986-ban elfogadott sajtótörvény értelmében magánszemély továbbra sem kaphatott lapalapítási engedélyt. A tájékoztatás kötelezettségére vonatkozó előírás alól is megmaradt a kibúvó, hiszen a törvény kifejezetten megtiltotta a felvilágosítás, az adatoknak a sajtó részére kiadását, ha az „állami, szolgálati, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért.

Az új választási törvény elfogadása után Pozsgay Imre kezdeményezésére a HNF Társadalompolitikai Tanácsa dolgozta ki a Fordulat és Reform programot, amely 1987-ben a Medvetánc folyóirat mellékleteként jelent meg. Ennek része volt a „Javaslat a nyilvánosság és a tömegkommunikáció reformjára” című tanulmány (továbbiakban: Javaslat), amelyet főként gazdasági újságírók és kutatók készítettek, jórészt a MÚOSZ tagokként. A nyilvánosság körüli diskurzus beszivárgott a MÚOSZ berkeibe is. 1987-ben a kibontakozó reformok és új lapok megjelenése megingatta a régi struktúrát.

A MÚOSZ vezetése arra kényszerült, hogy napirendre tűzze a kérdést: a választmány állásfoglalás-tervezetet dolgozott ki a nyilvánosság bővítéséről, amit a Magyar Sajtó közölt. 1988 januárjában a MÚOSZ székházában is sor került egy nyilvános vitára az Egyetemi Lapok szakosztály szervezésében, amely tárgyalta a Javaslat gondolatait. Jellemző a MÚOSZ vezetőségének hozzáállására, hogy az eseményt a február 11-i elnökségi ülésén az „Egyebek” napirendi pont alatt tárgyalta. Az ülésre meghívást kaptak az állampárt képviselői, de sem a vita szervezői, sem a javaslat kidolgozói nem.

A MÚOSZ elnöksége 1988. június 16-án, az MSZMP pártértekezlet után, amelyen megtörtént Kádár János leváltása és egyéb személycserék, maga is meggyengült.

A választmány szeptember 29-én döntött az új közgyűlés összehívásáról. Az 1989 január végi előrehozott közgyűlésen új vezetőséget választottak. Szimbolikus jelentősége volt, hogy hogy a MÚOSZ-ból 1957-től kizárt újságírók – köztük Obersovszky Gyula – tagságát helyreállították.

 Az SZKP főtitkárához, Mihail Gorbacsovhoz köthető peresztrojka és glasznoszty szavak, amelyek reformokat hirdettek, 1989-ig alig hangzottak el a MÚOSZ elnökségi ülésein. Ennek ellenére – ahogy a társadalom egyéb szféráiba – a MÚOSZ soraiba is beszivárgott a glasznoszty. A vezetőség nem siettette az előrehaladást, de az újságírók között is voltak olyanok, akik szélesebbre tárták volna a nyilvánosság kapuit, még ha a pártállami rendszer lebontásának igényét nyíltan – nem csak ők –, 1989-ig nem is fogalmazták meg.

A rendezvényre immár másodszor került sor, a szervezők azon határozott szándékával, hogy – hagyományt teremtve – az eseményt évente megrendezik.