A Magyar Helsinki bizottság 2011-et követően immár második alkalommal foglalkozott a migránsok magyarországi médiareprezentációjával. A 2014. évben végzett kutatása a magyar internetes sajtóban megjelenő migrációs témájú közleményeket, illetve az országos televíziók, rádiók hír- és magazinműsoraiban sugárzott hasonló témájú megjelenéseket vizsgálta és elemezte. A vizsgált időszak 2014 első negyedéve volt. A 2014-es kutatási jelentés megállapításaiból a következők főbb megállapítások szűrhetők le.

A kutatási jelentés által feltárt legszembetűnőbb probléma, hogy a migránsokkal kapcsolatos kérdések (a bevándorlás, a külföldiek hazai beilleszkedése és menekültügy) alig látható témákként jelennek meg a jelentősnek tekinthető magyar médiumokban. Illetőleg amikor tudósítanak is a témáról, akkor annak kontextusa inkább negatív. Utóbbi sok esetben azt jelenti, hogy „kriminális történésekkel” kapcsolják őket össze (Jelentés 19. o.).

A jelentés szerint utóbbi abból is következik, hogy nézőpontjában a hatósági szemléletmódot tükrözik ezek a tudósítások, mivel forrásaik is leginkább innen származnak, és mely információkat kritikátlanul veszik át a szerkesztőségek (Jelentés 23. o.). A téma iránti kevésbé fogékonyságot, érdektelenséget a kutatási jelentés a szerkesztőségek túlterheltségével indokolja (Jelentés 2. oldal 2. pont). Utóbbi megállapítás azért érdekes, mert a kutatási jelentést átlapozva arra nem kapunk választ, hogy ez a megállapítása milyen tényeken alapul.

A kutatási jelentés másik fő megállapítását talán úgy lehetne összegezni, hogy Magyarországon a migráció témájában hiánycikk az igazi szakmailag megalapozott, tényfeltáró, oknyomozó újságírás (Jelentés 2. oldal 3-7. pontok). Ezek mellett a jelentés összegzésében aránytalanságot vél felfedezni a különböző migráns csoportok médiareprezentációja között, továbbá arra a következtetésre jut, hogy a médiának ez a szakszerűtlen hozzáállása tovább erősíti a társadalomban a migrációval kapcsolatosan meglévő a tájékozatlanságot és előítéletességet.

A kutatási jelentés nem csak megállapításokat tesz és hiányokat tár fel, hanem – hasonlóan az Európa Tanács soft law eszközeihez – ajánlásokat fogalmaz meg a média számára a migránskép felelős alakításához, melyet a jelentés melléklete tartalmaz. Az ajánlások bevezetője óvatosan fogalmaz az ajánlások céljának tekintetében, hiszen maga is tisztában van azzal, hogy szakmaetikai normákat kíván megfogalmazni az újságíró szakma számára, ugyanakkor pontosan tudja, hogy ilyen jellegű normák megalkotása az adott szakma önszabályozási körébe tartozik (Jelentés 30. o.).

Az ajánlások a feltárt problémákra reflektálnak (téma hiánya, az abban rejlő lehetőségek, feldolgozásának módszere, szakszerűség stb.), stílusukban eltérnek az előbb említett ET ajánlásoktól, melyek inkább általános elveket fogalmaznak meg, itt sokkal konkrétabban jelennek meg a szerkesztőségekkel szemben elvárt magatartások. A tíz ajánlás közül az utolsó a Médiatanács egy, a társadalmi sokszínűségről szóló jelentésére is hivatkozik, amelyben többek között megállapításra került a téma feldolgozásának egyoldalúsága, és szerény volta, így a dokumentum a bevándorlást, mint témát fel nem fedezett területként ajánlja a szerkesztőségek figyelmébe.

A Magyar Helsinki Bizottság által készített, a migránsok média-megjelenését tárgyaló jelentésben foglalt megállapítások, illetve az ezek alapján készített ajánlások érdekes újságírói szakmai és médiaetikai kérdésekre irányítják a figyelmet, de talán a legizgalmasabb kérdés mégis az, hogy ezeket miként értékeli és tudja megvitatni maga az újságírói szakma.