Amint arról korábban hírt adtunk, egy évvel ezelőtt egy csoport transzvesztita előadó miatt volt kénytelen módosítani, finomítani a Facebook ún. névpolitikáját, akik a törvényesen bejegyzett név megadását kifogásolták. Tiltakozásuk sikerrel járt és a valódi név politikájának tartalmát ma a „hiteles, való életben használt név” jelenti. Kérdés azonban, hogy meddig?

Ugyanis egy koalícióba szerveződött csoport (Névtelen Koalíció) a Facebook diszkriminatív és – a biztonság helyett – kiszolgáltatottságot adó névpolitikája ellen tiltakozva egy nyílt levélen keresztül követeli annak módosítását.

A tiltakozás tartalma, és a megfogalmazott javaslatok alapján látható, hogy jelen esetben nem lehet a problémát csupán az online anonimitás kérdésére (ld. korábbi írásunkat) szűkíteni. Véleményünk szerint ez az eset is a Facebook működési elveivel kapcsolatban vet fel alapvető kérdéseket, nevezetesen: egy, a szólásszabadság terén globális szereplő milyen formában hoz meg magukkal a szólásokkal, illetve azok közlőivel kapcsolatos normákat és azokat milyen módon alkalmazza?

A nyílt levél által felsorolt problémák közül az egyik a valódi név megállapításával kapcsolatos eljárás, melyben a Facebook tulajdonképpen, mint egy hatóság, személyazonosság igazolását kéri. Az eljárás során ugyanis a Facebook vagy olyan dokumentumokat kér, melyeket az állam bocsátott ki, vagy más egyéb magánszervezet által kibocsátott dokumentumot, amelynek kiállítása viszont közvetve az állam által kibocsátott igazolványon alapul. További probléma, hogy a személyazonosság ily módon történő igazolását követően nem lehet tudni, hogy a közösségi oldal birtokába került személyes adatoknak mi lesz a sorsa, hogyan kezelik azokat (például kiadják-e egy adott hatósági megkeresésre).

A nyílt levél is rámutat arra az elemi problémára, melyre mi is utaltunk korábban, nevezetesen az összes probléma kezelésére vonatkozó bejelentési eljárás átláthatatlanságára. Jelen esetben a probléma a névpolitikai irányelv megsértésével kapcsolatban merül fel. Azaz, ha valaki bejelenti, hogy egy adott név sérti a Facebook valódi névre vonatkozó irányelvét, akkor a jogsértéssel „vádolt” személy nagyon rossz pozícióba kerül, hiszen: a bizonyítási teher nem a bejelentőt vagy a Facebook-ot, hanem magát az „állítólagos jogsértést elkövetőt” terheli. Nem látható, hogy a Facebook milyen eljárás alapján hozza meg döntését, mint ahogy az sem, hogy milyen felelősséggel tartozik az, aki alaptalan/téves bejelentést tesz, illetve milyen eljárásban lehet megállapítani egyáltalán a bejelentő szándékát. Arról már nem is beszélünk, hogy ha valaki nem megfelelő időn belül igazolja személyiségét, akkor az így kizárt felhasználóknak nincs jogorvoslati lehetőségük.

A nyílt levél által felsorolt problémákból az derül ki tehát, hogy a Facebook gyakorlatilag olyan feladatokat lát el (vagy legalábbis próbál ellátni) a szólásszabadság területén, melyeket egy demokratikusan szerveződő állam hatósági és igazságszolgáltatási rendszerén keresztül tesz. Az egyik fő különbség, hogy utóbbi esetben az állam ez irányú tevékenységének meg kell felelnie alkotmányos garanciáknak és nemzetközi normáknak.