Korhatár kategóriás lehet Németországban a net
Újabb szigorítás várható a gyermekvédelem terén a német médiaszabályozásban. Társadalmi egyeztetés alatt áll az az új szabályozási elképzelés, amely a hagyományos médiaplatformok mellett az interneten elérhető médiatartalmakra is szigorúbb korlátokat szabna a szólásszabadság érvényesülése előtt a gyermekek védelme érdekében. A változtatás a német gyermekvédelmi médiatörvényt, a Jugendmedienschutz-Staatsvertagot érintené.
A káros médiatartalmakkal szembeni gyermekvédelmi szabályozás kereteit a német törvényhozó egy évtizeddel ezelőtt teremtette meg a Jugendmedienschutz-Staatsvertag (JMStV) megalkotásával. Az szövetségi állam egészére érvényes jogszabály 2003. április 1-jén lépett hatályba. A tartományközi szerződés egységes követelményeket állít fel valamennyi audiovizuális és elektronikus tartalomra – vagyis a televízióra és rádióra -, ám az interneten megjelenő médiatartalmakkal kapcsolatban a gyermekek és a fiatalok védelme érdekében nem tartalmaz előírásokat, amelyek hatékonyan védenék a gyermekek érdekeit a káros tartalmakkal szemben. Ez a hiányosság már nem sokkal a jogszabály hatálybalépését követően nyilvánvalóvá vált.
A német gyermekvédelmi szabályozással és más európai államok hasonló rendszereivel kapcsolatosan számos tényt és érdekességet tartalmaz a Médiatudományi Intézet Médiatudományi Könyvtár sorozatában Összehasonlító médiajogi tanulmányok – A „közös európai minimum” azonosítása felé címmel 2014-ben megjelent kötetben Nyakas Levente: A kiskorúak védelmének összehasonlító elemzése az egyes európai államokban című munkája.
2010-ben - amikor hazánkban is életbe lépett az új médiatörvény – megtörtént az első kísérlet annak szigorítására, de az a próbálkozás, a véleménynyilvánítás szabadságát féltő kritikusok támadásai nyomán kudarcba fulladt, és most négy évvel később került csak a kérdés újból napirendre egy tervezet formájában.
A német jogalkotás is azon a véleményen van ezen a téren, hogy a média robbanásszerű fejlődése és a konvergencia jelensége, újfajta szabályozási szemléletet követelne, hiszen a technikai fejlődés révén a médiatartalom platformtól függetlenül már nemcsak a hagyományos csatornákon, hanem az interneten, és az okos eszközökön keresztül is eljut a kiskorúakhoz.
A szabályozásnak eszerint valamennyi médiatartalom tekintetében azonosnak és a médium típusától függetlennek kellene lenni, hogy az állam platform semleges védelmet biztosíthasson a kiskorúak számára a számukra nem megfelelő vagy káros tartalmakkal szemben.
A jelenlegi JMStV-beli szabályozás kétféle tartalmat különböztet meg egymástól: a megengedhetetlen (illegális) tartalmakat és a kiskorúak fejlődésére káros tartalmakat. Az illegális tartalmak bemutatását egy évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel sújtja a német törvényhozó. A JMStV – a hazai médiatörvényhez hasonlóan - a kiskorúak védelme érdekében a műsorszámok megfelelő jelölését is előírja annak érdekében, hogy felhívják a nézők figyelmét az ajánlott korosztályra.
A helyzet szakmai körökben 2010 óta változatlanul feloldhatatlannak látszik: egyes kritikusok szerint a jelenlegi elektronikus médiára vonatkozó gyermekvédelmi követelményeket lehetetlen lesz alkalmazni az olyan internetes platformokon, mint amilyenek a blogok, vagy a weboldalak, ezért ez a javaslat is el fog bukni. Szerintük az internes tartalomszolgáltatót nem lehet felelőssé tenni minden esetben a felületén megjelenő tartalmak - például a kommentek – miatt.
Nagyobb baj a kritikusok szerint, hogy a szabályozási tervezet alapelgondolásával tartalmi problémák is vannak. Az elképzelés szerint ugyanis a blogok és weboldalak nem pusztán felelősséggel tartoznának a felületükön megjelenő káros vagy tiltott tartalmak miatt. Az egyes tartalmakat az elektronikus médiában megszokotthoz nagyon hasonlóan korhatári kategóriákba is kellene sorolniuk, majd az ennek megfelelő technikai jelöléssel ellátni. Ezt az automatizált szűrőprogram képes lenne felismerni, így technikailag lehetővé válna, hogy a 12 vagy 18 éven aluliak számára nem ajánlott tartalom el se jusson a gyermekekhez vagy fiatalokhoz.
A kritikusok szerint az alapelgondolás fő problémája, hogy szerintük egy blog vagy egy weboldal üzemeltetőjének nem kell tudnia, hogy az általa megjelentetett tartalom milyen kategóriába tartozik, így annak feltüntetését sem lehet megkövetelni tőle. Nem látják maguk előtt a javaslatot támadó szakértők azt sem, hogy hogyan lehetne kiképezni a weboldalak üzemeltetőit arra, hogy a tartalmakról képesek legyenek eldönteni, hogy az káros-e vagy sem ha ez a jogszabály előírná nekik.
De ha lenne is ilyen szabályozás, akkor meg általánosságban a szűrőprogramok létjogosultságával nem értenének egyet, és az egész rendszer működőképességét megkérdőjelező technikai nehézségek miatt utasítanák el a megoldást.
Abban azonban a kritikusok is egyetértenek a törvényhozóval, hogy a fiatalok számára az új médiakörnyezetben is védelmet kell biztosítani a káros tartalmakkal szemben, hiszen ezt az Alaptörvény és más jogszabályok is kimondják. Ám szerintük erre problémára adekvát válasz nem a szabályozás szigorítása lenne, hanem a médiatudatosság növelése a fiatalok körében.
Elgondolkodtató, hogy ha egy weboldal – feltételezhetően nagykorú – üzemeltetőjéről nem feltételezik a kritikusok, hogy képes korhatári kategóriákba sorolni az általa aktív módon létrehozott tartalmakat, akkor egy kiskorú passzív befogadó mennyire képes eldönteni, hogy épülését avagy kárát szolgálja-e a véletlenszerűen elé kerülő tartalom.