Mi rejtőzik a magazinok címlapja mögött? Ezt mindenki tudja: érdekesség, hírek, kultúra, gazdaság, beszámolók, képek, pletykák. Attól függ, hogy milyen újságot veszünk kézbe. Hogy ténylegesen mi van a címlapok mögött, azt viszont kevesen tudatosítják magukban. Pedig egyszer ezt is érdemes megtenni.

A címlap mögött először is mindig ott van a kiadó és a szerkesztőség.  Mégpedig azzal a szándékkal, hogy egy speciális célcsoport hír-, vagy urambocsá’ pletykaéhségét kielégítse. Más oldalról nézve azért, hogy eladjon. Szerkesztve és tálalva értékesítse az információt, ami a speciális célcsoportot érdekli. Tehát a borító lényegében egy reklámfelület is, ami az eladni kívánt lapot népszerűsíti. Végül pedig a címlap egy lenyomat. Kulturális lenyomata annak, hogy a nyugati társadalmakban milyen is ma az ember eszményképe.

De lássuk, mit gondolnak minderről a szakemberek!

A napokban jelent meg a legfrissebb felmérés arról, hogy 2013-ban milyen hírességek arcával adták el a magyaroknak a bulvárlapokat. Aki kíváncsi a toplistára, annak érdemes átfutni az erről szóló cikket. Még érdekesebb azonban, hogy nemcsak a bulvárlapok használják önreklámjuk felületeként a borítót, hanem minden magazin. Ezt tudatosíthatja magában bárki, aki végigcsinálja Frank W. Baker, médiaértés-oktató és kutató detektív-gyakorlatát.

A kérdés, hogy kik mit és miért akarnak eladni?

Legegyszerűbb, ha a tréner módszerét alkalmazva megkeressük a nyomokat. Írjunk be a Google képkeresőjébe egy celeb nevét! Ha nem jut eszünkbe ilyesmi, akkor legyen például „Gaga”.

A találatok közül válasszunk ki két-három tetszőleges magazinborítót és vizsgálgassuk, hasonlítsuk össze!

Forrás: www.elle.com, és www.modernluxury.com/jezebel

Egy ilyen tudatos összehasonlítás kapcsán szinte rögtön nyilvánvalóvá válik, hogy minden magazin egy-egy meghatározott közönséget szeretne elérni. Ha mégsem tudjuk eldönteni, milyen célcsoportot kíván megszólítani a kiadó, akkor keressünk a képhez illő mellékneveket. Könnyű különbséget tenni például a Jezebel címlap fényűző telítettsége és az Elle borító letisztultabb, visszafogottabb stílusa között. Akit nem győzött meg Lady Gaga, vagy komolyabbnak tartja a politikai heti lapok címlapjáról vett példákat, az hasonlítsa össze a Heti Válasz és a Figyelő utolsó januári borítóit. Ezután csak azon kell elgondolkozni, hogy az adott szerkesztőség miért a sztár vagy politikus eleganciát, elégedettséget, vagy éppen gazdaságot illetve bárgyúságot sugárzó arcát választotta.

Azért, mert a borító lényegében reklám – mutat rá az összefüggésre az amerikai kutató tudatossági gyakorlata. Ezen keresztül az újság kifejezi az általa közvetíteni kívánt hangulatot, értékrendet. Egy hirdetés, amivel a szerkesztőség felhívja a figyelmet a magazinra, és a benne lévő tartalmakra. A vizuális technikák egész tárháza segíti azt, hogy a kép maradéktalanul azt közvetítse, amit a szerkesztők megálmodtak. A fotó elrendezése, színei, a betűméret és más hasonló eszközök segítik, hogy az összhatás egy irányba mutasson. A szerkesztőség ezekkel az eszközökkel csiszol ideális reklámhordozót a címlapon szereplő személyből. Ha viszont ez sem elég, akkor következhet a durvább faragás. Egy tudatossági kampány részeként készült bemutató segítségével végigkövethetjük, hogy a finomabb eszközök mellett milyen „műtéti” beavatkozások várnak a reklámhordozó képmására egy női magazin esetében. A Figyelőhöz visszatéve pedig, ennek kapcsán csak azt a kérdést kell megválaszolni, hogy akkor most volt kucsma a miniszterelnökön vagy nem volt kucsma?

Mindezt azért kell tudatosítani, mert a reklám célja egy magazin esetében sem más, mint a termék eladása. A termék pedig az üzenet és az életérzés vagy értékrend.

Hogy ne csak angolszász elemzőkre hallgassunk, érdemes említést tenni korábbi hazai publikációkról is. Ezekben már több szerző is kifejtette, hogy a címlap nemcsak erről szól. Minden kornak megvan az emberi test idealizált képére vonatkozó kulturális képzete, amit törekszik kifejezni. A mai kultúra letéteményesei az „ideális test” milyenségét „egyre kevésbé szentképeken vagy köztéri szobrokon fogalmazzák meg, inkább a nyomtatott sajtó és az elektronikus tömegmédia közvetíti…” – olvashatjuk az egyik sztárkultuszról szóló cikkben. A pszichológus szerint ez az ikonizált kép arra ösztönzi az embereket, hogy „stratégiákat tegyenek magukévá a romlás és hanyatlás, az öregedés elleni küzdelemben, miközben mindehhez azt a gondolatot társítja, hogy a test az öröm és az önkifejezés hordozóeszköze. (…) A reklámok, a populáris sajtó, a televízió és a filmek a test stilizált képeinek tömegét nyújtják, gyakorlatilag a tökéletest ábrázolják, ezzel is hangsúlyozva a megjelenés és a >>kinézet<< fontosságát.”

Terméket kreálni a tartalomból, vagy valódiként láttatni az eszményit vajon jó vagy rossz dolog? Ezt döntse el az olvasó. De egy biztos: jó tudni mi van a címlap mögött.