Görgessen le a magyar nyelvű bemutatóért

This is the first comparative analytical report on how administrative judiciary-administrative law courts or senates, higher regional courts, and partly constitutional courts deal with regulatory challenges related to various, content-based types of administrative-legal sanctions issued by the electronic / digital media regulators in the Czech Republic, Hungary, Poland, and Slovakia. The selection of these four countries and their electronic / digital media regulatory systems stems from their recent and sometimes rather distant common history combined with geographical factor (V-4 or Visegrad Group).

Our ad hoc research group has been interested in finding the key normative and legal values motivating judges (or rather administrative courts or administrative law senates) in their regulatory rulings (usually in connection with appeals of broadcasters against decision of the media regulators or lower regional courts) on broadcast (and maybe soon online media) regulatory issues. It is hard to find full texts of controversial broadcast items—yet sometimes either media regulator or court(s), or sometimes even civic organisations, or all three public legal and normative assessors can in fact be wrong in their assessment of professionality of work of journalists / media. Therefore, in some cases, we included full transcript of the most arguable or the most interesting news and current affairs in broadcasting. For similar reasons, we have included extensive, although simplified transcripts of courts’ verdicts.

The authors focused on the regulatory areas of human dignity, balanced coverage, commercial communication, hate speech, right of reply, and protection of minors. Of course, by definition, fundamental rights are actually competing rights. Thus, can we identify freedom of speech or other basic human rights (eg, personality rights or human dignity) as a key driving force behind rulings either media regulators or administrative courts? If preference was given to fundamental human values other than freedom of speech, which were these? Have there actually been value-based conflicts between courts and the regulator?

Another interesting question is that of the consistency of the rulings. Do courts refer in their rulings to their previous ones, especially when there are two or three different specialised senates? Were various senates / courts consistent in their rulings? Is there any known, important difference in key principles of media regulation in comparison with other EU Member States, especially within V-4? Do we see any areas of administrative law procedures which could be improved? How?

Of course, some questions above were too ambitious to be answered in this research, nevertheless, they show how interesting and important this type of research can be. This report is certainly imperfect; yet there is a hope that it will serve as a starting point for a more refined research in the future in this increasingly important regulatory area.

Volume I: Czech Republic (Ondřej Moravec) and Slovakia (Andrej Školkay, Ľuboš Kukliš, Ondrej Jurišta)
Download Volume I (ISBN 978-615-5302-17-6, 304 pages)

Volume II: Poland (Ewa Galewska) and Hungary (Szabina Berkényi)
Download Volume II (ISBN 978-615-5302-18-3, 285 pages)

Megjelent Koltay András és Andrej Školkay szerkesztésében a „Comparative Media Law Practice: Media Regulatory Authorities in the Visegrad Countries”

E kötet az első elemző beszámoló arról, hogy a közigazgatási bíróságok és szenátusok, a felsőbb, területi bíróságok és részben az alkotmánybíróságok hogyan birkóznak meg a cseh, a lengyel, a magyar és a szlovák elektronikus/digitális média szabályozók szankcióival kapcsolatos kihívásokkal. E négy országot (a V4-eket vagy a visegrádi országokat) és elektronikus/digitális média szabályozó rendszerüket mostani és az olykor meglehetősen régi közös történelmük és földrajzi helyzetük alapján választottuk a kutatás tárgyául.

Az erre a kutatásra létrehozott elemzői csoportunk azokat a fő normatív és jogi értékeket próbálta megkeresni, amik a bírókat (vagy inkább a közigazgatási bíróságokat vagy törvénytanácsokat) műsorszolgáltatási (vagy talán hamarosan: online média)szabályozói döntéseikben vezérelték (általában a műsorszolgáltatóknak a médiaszabályozók vagy az alsóbb bíróságok döntésével szembeni fellebbezésekkel kapcsolatosan). A vitás műsorrészleteknek alig találni teljes leírását, sőt, néha a médiaszabályozó, a bíróság(ok), vagy akár a polgári szervezetek, netán mindhárom jogi és normatív szakértő testület valójában tévesen ítéli meg az újságírók/média munkájának professzionalitását. Ezért egyes esetekben a legvitatottabb vagy legérdekesebb hírek vagy belpolitikai tudósítások teljes leiratát csatoltuk. Hasonló okokból kifolyólag illesztettük be a bírósági határozatok egyszerűsített, mégis terjedelmes szövegét.

A szerzők figyelmének középpontjában az emberi méltóság, a kiegyensúlyozott tájékoztatás, a kereskedelmi kommunikáció, a gyűlöletbeszéd, a válaszadás joga és a gyermekvédelem szabályozási köre állt. Természetesen az alapvető jogok lényegüknél fogva valójában versengő jogok. Kulcsfontosságú hajtóerőként azonosíthatjuk-e hát a szólásszabadságot vagy más, alapvető emberi jogokat (pl. a személyiséghez fűződőket vagy az emberi méltóságét) a médiaszabályozók vagy a közigazgatási bíróságok döntései mögött? Ha a szólásszabadságtól eltérő alapvető emberi értékeknek kedveztek, melyek voltak ezek? Volt valóban értéken alapuló ellentét a bíróságok és a szabályozó között?

A rendelkezések tarthatósága egy másik érdekes kérdés. Hivatkoznak-e a bíróságok a korábbi döntéseikre, főként, ha két vagy három eltérő, speciális döntéshozóról van szó? Következetesek-e határozataikban a különféle szenátusok és bíróságok? Van bármilyen ismeretes, fontos különbség a médiaszabályozás fő elveit illetően más EU-s tagállamokkal összehasonlítva, és főként: a visegrádi négyek között? Látszik a közigazgatási jognak továbbfejleszthető területe, és ha igen, hogyan lehetne azt kivitelezni?

Ezek közül néhány kérdés természetesen túl merész volt ahhoz, hogy e kutatás során megválaszoljuk, mindazonáltal megmutatja, hogy mennyire érdekes és fontos lehet egy efféle vizsgálódás. E jelentés bizonyosan tökéletlen – mégis, a jövőben remélhetőleg kiindulópontul szolgál majd egy mélyrehatóbb elemzésnek ebben az egyre fontosabb szabályozási témakörben.

I. kötet: Csehország (Ondřej Moravec) és Szlovákia (Andrej Školkay, Ľuboš Kukliš, Ondrej Jurišta)
Az I. kötet letöltése (ISBN 978-615-530-217-6, 304 oldal)

II. kötet: Lengyelország (Ewa Galewska) és Magyarország (Berkényi Szabina)
A II. kötet letöltése (ISBN 978-615-530-218-3, 285 oldal)