A most bemutatott tanulmánykötet a 2023. január 23-án, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács Médiatudományi Intézete és a Magyarságkutató Intézet szervezésében megtartott, A nyílt cenzúrától a szabadság illúziójáig – Propagandisták, ügynökök és ellenzékiek a Kádár-rendszer sajtóéletében című konferenciájának írott változata, kiegészítve olyan tanulmányokkal is, amelyek a konferencián nem hangzottak el, de a téma szempontjából relevánsak.

Az eseményt Szadai Károly, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának tagja nyitotta meg. Beszédében felvázolta a konferencia és a kötet megszületését, a Kádár-korszak nyilvánosságát vizsgáló kutatócsoport megalakítását Borvendég Zsuzsanna vezetésével. Elmondta, hogy a kutatócsoport továbbra is működik, idén már a harmadik konferenciát rendezik meg.

Kovács Ákos, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Intézet (PPKE BTK KMI) vezetője köszöntőjében elmondta, hogy három bevezetőn gondolkozott, amely releváns lett volna a kötettel kapcsolatosan, végül azonban Johann Baptist Metz elméletét választotta a szenvedők tekintélyéről, hiszen ők azok, akik ebben a kötetben megjelennek, legyenek azok tettesek vagy áldozatok.

A kötetet először Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar tanszékvezető egyetemi tanára, alkotmánybíró mutatta be. Bevezetőjében rámutatott, hogy sokan azt gondolják, hogy a Kádár-korszak médiatörténete egy lezárt fejezet, de a mostani médiában nagyon sok olyan szereplő van, akik a Kádár-kori médiában szocializálódtak, így jogfolytonosságot biztosítanak a Kádár-korszakkal. A kötetről szólva kiemelte, hogy érdekes, hiánypótló tanulmányokat tartalmaz, amelyekben sok újdonság van. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a korszak valójában rendkívül ismeretlen, hiszen a rendszerváltás idején sok iratot semmisítettek meg az állambiztonságnál, főleg az újságírók esetében.

Jónás Róbert, a PPKE Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatója méltatásában kiemelte, hogy a címről (szabadság illúziója) egy régi, Aczél György-interjú jutott eszébe, amelyben Aczél arról beszélt, hogy az aprómunka elvégzéséhez elkötelezett emberek kellenek, és ez a kötet nagyrészt ezekről az emberekről szól. Ezért úgy érezte, hogy kötet legerősebb része az ezekről az emberekről szóló tanulmányok. Azt is hangsúlyozta, hogy a kötetben megjelent tanulmányokból nagyon jól látható, hogy 1956 után a propaganda szerepe hogyan vette át a nyílt erőszak helyét, amelyben nagy szerepet játszottak az Államvédelmi Hatóság volt tagjai, akiket a rendszer beépített a médiába. Hangsúlyozta, hogy a sajtó és a média ilyen átalakulása nem kizárólag magyar jelenség, ugyanis megnövekedett a propaganda és a dezinformáció fontossága, amelyre a média nagyon is alkalmasnak tűnt. Zárszavában kiemelte, hogy a tizennégy szerző által jegyzett kötetben figyelemre méltó tanulmányok kaptak helyet.

A kötet bemutatása után rövid kerekasztal-beszélgetéssel zárult, ahol a kötet társzerkesztője, Paál Vince (NMHH Médiatudományi Intézet) kérdezte a kötet két szerzőjét, Kása Csabát (Magyar Nemzeti Múzeum) és Soós Mihályt (Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára). A beszélgetés során a két szerző röviden ismertette a tanulmányát, beszéltek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található, vagy éppen nem fellelhető, iratokról, valamint az ezzel kapcsolatos munkáról is.