Propagandisták, ügynökök és ellenzékiek a Kádár-rendszer sajtóéletében
A múlt század végére fókuszáló médiatörténeti kutatások kerültek a középpontba a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanács Médiatudományi Intézete és a Magyarságkutató Intézet közös rendezvényén. „A nyílt cenzúrától a szabadság illúziójáig – Propagandisták, ügynökök és ellenzékiek a Kádár-rendszer sajtóéletében” című konferenciát január végén rendezték meg a Magyarságkutató Intézetben.
Az NMHH Médiatudományi Intézete és a Magyarságkutató Intézet nagyszabású sajtótörténeti kutatást készített a média és az állambiztonság kapcsolatáról. Szadai Károly, a Médiatanács tagja köszöntőjében elmondta, hogy Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet Történeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársának tabudöntő, úttörő munkája irányította a figyelmet a média és az állambiztonság kapcsolatára, amely eddig nem volt a kutatások középpontjában.
„A Médiatanács fontosnak tartja, hogy a Médiatudományi Intézet munkája kiegészüljön két fontos területtel. Ebből az egyik a gyermekvédelem, a másik a jelenkor történeti kutatásai. A fókuszt áthelyeztük a múlt század végére, de ez nem olyan távoli, mint ahogy hangzik, hiszen a 20. század végéről beszélünk” – mondta Szadai Károly.
A konferencián Vizi László Tamás, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese elmondta, az intézet legfőbb küldetése, hogy a magyarság eredetének, történelmének feltárásával, kultúrkincseinek bemutatásával, hagyományaink őrzésével, átörökítésével erősítse a magyarságtudatot és a nemzeti identitást. A főigazgató-helyettes felhívta a figyelmet arra, hogy a Kádár-rendszerben az írott és elektronikus média az internacionalizmus jegyében asszisztált a hatalomnak a nemzeti érzés elfojtásában, a magyarságtudat eredendő bűnné nyilvánításában.
A konferencián – amelynek védnöke Lezsák Sándor volt, az Országgyűlés alelnöke – szó volt még az újságírás állambiztonsági és titkosszolgálati hátteréről, a Népszabadság létrejöttéről, bemutatták Boldizsár Iván és Vásárhelyi Miklós újságírók pályafutását, de megismerkedhettünk a bécsi sajtóiroda működésével is, és megtudhattuk, hogy milyen kísérletek zajlottak a „gulyáskommunizmus” legitimálására a nyugati sajtóban.