Kép forrása

E kérdések a mai technológiai fejlődési szinten már releváns és valós jogalkotási és jogalkalmazási igényeket fogalmaznak meg. A tudományos diskurzus e területének legkárosabb formája ugyanakkor a technológia távlatainak elvont értelmezése, a mesterséges intelligencia szerepének túlértékelése, valamint a társadalmi berendezkedés alapvetéseinek megkérdőjelezése. A jelenleg még csak gyerekcipőben járó robotika, mely az önprogramozó eszközök elterjedését reméli, vagy a már előrehaladottabb okos eszközök fejlesztése között óriási szintbeli különbség mutatkozik meg. Ennek következtében felesleges például az önvezető autók gyártóinak felelősségre vonásáról, vagy akár az eszközök feletti tulajdonjogi viszonyokról értekezni akkor, amikor például még a drónhasználat szabályi sem tisztázódtak és nem léteznek teljes emberi beavatkozás nélkül működni képes járművek sem. A jogi szakma számára jelenlegi feladat az innováció által felvetődő gyakorlati problémák kiküszöbölése és azon lemaradás behozása, mely akár az adatvédelemi, akár a közlekedés-biztonsági, büntetőjogi és kártérítési szabályokat érinti elsősorban.

Onnantól kezdve, hogy a tudományos diskurzus a távlati és teoretikus problémák megvitatására szorítkozik, illetve a tudományosan megalapozatlan társadalmi hisztériákra hívja fel a figyelmet, a digitalizációról való értelmes vita lehetősége alapjaiban kérdőjeleződik meg.

A legfontosabb eszköz jelenleg talán a gyakorlati megközelítést alkalmazó jogalkotók kezében van. Gondoljunk csak például a Nagy-Britanniában kibontakozó, önvezető autókat érintő szabályozási igényre. Jó példa a Vehicle Technology and Aviation Bill napjainkban megjelent tervezete. A szabályozás – hasonlóan a drón jogalkotáshoz – szükségessé tenné ugyanis az automatizált autók lajstromozását és többek között a felelősségbiztosítási rendszer kiterjesztését, melyben már differenciálásra kerülne a gyártó és a vezető kárfelelőssége is. A tervezet előrevetíti, hogy az autó tulajdonosa számára kötelezővé válna a szükséges frissítések telepítése, melynek elmulasztása a biztosítás elvesztését eredményezné, illetve mentesítené a gyártót az esetleges meghibásodások miatt bekövetkező károkért való felelősség alól. Ez alapján látszik, hogy a felelősség alapvetően kettéoszlana: az egyértelműen általa okozott balesetekért a tulajdonos a felelős, míg a szoftveres meghibásodások a gyártót terhelnék. A felelősség megállapításához egyre gyakrabban vetődik fel a fekete dobozok autókban történő elhelyezése.

A drónoknál a felelősség kérdése ehhez hasonlóan már realitásként merül fel. Már Németországtól egészen Magyarországig megindult az a jogalkotási folyamat, melyben a drónokat méretük, repülési távjuk alapján rangsorolják, nyilvántartásba veszik, sőt gyakran jogosítvány és felelősségbiztosítási kötelezettséget is rendelnek a használati engedélyhez. E szabályokon túl felmerül továbbá mindkét technológiánál az adatvédelem kérdése, illetve az adatbiztonság szempontrendszere is. Ez elsősorban azért jelentős, mert a hálózatos összekapcsolódás olyan sérülékenységeket okoz, melyet a már elterjedt okos eszközökön sem képesek a gyártók kiküszöbölni. Ilyen többek között a rendszerek feletti uralom átvétele különböző vírusok segítségével. E rendszereknél szintén fennáll akár a zavarás lehetősége is. Emellett a rendszerek folyamatosan nagy mennyiségű adatot továbbítanak, mind a gyártó, mind a drónok esetén a tulajdonos felé. Míg előbbi esetben a tulajdonos, másik esetben a drónok látószögébe kerülők eshetnek kiterjedt adatgyűjtés alá, mely nem lehet feltétel nélküli, illetve hozzájárulástól mentes.

A technológia tehát már számos olyan kérdést tett aktuálissá, melyek megoldása a jelenlegi jogalkotásra hárul feladatként. Erre már láthatunk jeleket az Egyesült Államokban, de az Európai Bizottság egy külön munkacsoportja is foglalkozik a mesterséges intelligencia hatására felvetődő polgári jogi dilemmákkal és a szabadalmi szabályokkal, így az MI önfejlesztő funkcióinak korlátozásával is.

E szösszenet célja tehát rávilágítani, hogy számos olyan aktuális kérdés van, mely kiemelten fontos a jogi, kriminológiai és társadalomtudományi diskurzus számára, ugyanakkor ügyelni kell a keretek ésszerű meghatározására is. A digitalizációról alkotott elvont, fantáziaszerű kép kizárólag a racionális kontextusba helyezéssel kerülhető el és a jog akkor lesz képes behatolni a hálózati logikába, ha biztosítjuk annak védelmét a fikcióvá válástól.