Az eredeti elképzelések szerint a Polgári Törvénykönyv 2:44 szakasza három, együttes feltétel teljesülésétől függően tette volna lehetővé a közéleti szereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságát.  Így a korábban kihirdetett törvény szerint a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatta volna.

Az alapvető jogok biztosa az első feltételt a „méltányolható közérdek” kitételt alaptörvény-ellenesnek tartotta, ezért az Alkotmánybírósághoz fordult az említett rendelkezés alkotmányossági felülvizsgálatának érdekében. Az Alkotmánybíróság 2014. március 3-án döntött: az új Polgári Törvénykönyv 2:44. szakasza a „méltányolható közérdekből” fordulat nélkül lép hatályba.

A korábban bevezetni kívánt Ptk. rendelkezést már korábban számos kritika érte. Egyesek szerint ugyanis a méltányolható közérdek kitétel bizonytalan jogi helyzetet, és aránytalan korlátozást eredményezhetett volna a szólásszabadságra nézve. Szabó Máté szerint továbbá az említett feltétel bevezetése szűkebbre szabta volna a közéleti szereplők bírálatának lehetőségét, és a kritika megengedése felől a személyiségvédelem felé tolta volna el a normatív mércét. Majtényi László szerint például a legnagyobb veszedelmet a közérdeknek az alapjogok eszméjével való konfliktusa jelenti, tehát az, hogy a közérdek az individuum jogának nyilvánvalóan ellenpontja, és noha értelmezése nem kivétel nélkül reménytelen feladat, általánosságban veszedelmes kibúvót biztosít az államot kötelező alapjogok alól. Vékás Lajos professzor szerint nemcsak feleslegesnek tűnik az elfogadott módosításban szereplő többletfeltétel, a „méltányolható közérdekre” történő utalás, hanem az is megállapítható, hogy az így bővített szabály aligha állja ki az Alkotmánybíróság előtti megmérettetés próbáját. Mások szerint viszont az új Ptk. említett szakasza azáltal, hogy külön rendelkezik a közéleti szereplő bírálhatóságáról és személyiségi jogainak korlátozhatóságáról, éppen ellenkezőleg, a szólásszabadság védelme irányába hat, hiszen a korábbi szabályozással ellentétben kifejezetten rendelkezik a korlátozhatóság lehetséges kereteiről. A jogalkotó szándéka szerint azonban a méltányolható közérdek szabályozásba iktatásának indoka a közügyek vitatásának szabadsága lett volna – ez az, ami a jogalkotó szerint a személyiségi jogi védelem alacsonyabb szintjét igazolta volna.

A sokat kritizált rendelkezést azonban, ahogyan fent is említettük, az AB megsemmisítette. Határozatának indoklása szerint a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása, mely a szabad társadalmi vitát segíti elő, nemcsak hogy „méltányolható közérdeknek”, hanem kiemelkedő jelentőségű alkotmányos érdeknek minősül. Ennek megfelelően a közügyek vitatásának körében a közéleti szereplők személyiségi jogai védelmének korlátozása, mely a véleménynyilvánítás szabadságát hivatott biztosítani, szintén minden esetben alkotmányos érdek és követelmény. Az Alkotmánybíróság szerint nincs tehát szükség további, közelebbről nem körülírható „közérdeknek”, még kevésbé a közérdek „méltányolható” voltának igazolására ahhoz, hogy a közszereplők bírálására másoknál lényegesen szélesebb körben nyíljon lehetőség. Az új Ptk. e feltétele indokolatlan mértékben szűkítené a szabad véleménynyilvánítások körét, mivel a közügyek vitatásának társadalmi érdekén túl további közérdek igazolása mellett engedné csak meg a közéleti szereplők szélesebb körű bírálatát. A „méltányolható közérdek” kitétele a korlátozások lehetséges körét már a személyiségvédelem szempontjain túlra terjesztené. Az Alkotmánybíróság az új Ptk. vitatott rendelkezésének másik két kitétele kapcsán („szükséges és arányos mértékben” és az „emberi méltóság sérelme nélkül”) rámutatott arra, hogy azok minden releváns szempont érvényesítésére mozgásteret biztosítanak, ezért alkotmányosan nincs további lehetőség arra, hogy a jogalkalmazás más feltétel fennállását vizsgálja. A szólásszabadság és a közszereplők bírálhatóságának értékelése kapcsán az AB segítségére volt többek között az Emberi Jogok Európai Bíróságának a szólásszabadság körében alkalmazott gyakorlata, de határozatában a 36/1994-es határozatban már szereplő, az Egyesült Államokban alkalmazott New York Times-szabályt is felidézte, melynek értelmében „Köztisztséget viselők hivatalos tevékenységére vonatkozó rágalmazó állítás miatt kizárólag akkor lehet alkotmányosan kártérítést megítélni, ha bizonyítják, hogy a közlő rosszhiszemű volt, vagyis tudatában volt annak, hogy állítása valótlan tényt tartalmazott, vagy azért nem tudott az állítás valótlanságáról, mert igazságtartalmának vizsgálatakor súlyosan gondatlanul járt el.” A szóban forgó döntés újdonsága, hogy többségi véleményként jelent meg a vélemény-helyreigazításról szóló 57/2001-es AB-határozat különvéleményeiben már megjelenő elképzelés, mely szerint a New York Times-szabályt indokolt alkalmazni a polgári jogban is. Összességében tehát az AB szerint a „méltányolható közérdekből” feltétel alkotmányosan nem indokolható többletfeltételt támasztana a közéleti véleményszabadság gyakorlása elé, és ezáltal szükségtelenül korlátozná az Alaptörvény IX. cikkében biztosított szólás- és sajtószabadságot. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az új Ptk. 2:44. szakaszának „méltányolható közérdekből,” szövegrészét megsemmisítette, így az nem léphetett hatályba 2014. március 15-én.

Az AB döntését a Ptk. bevezetni kívánt rendelkezésével összehasonlítva azt mondhatjuk tehát, hogy az új Ptk. szövege és feltételei a személyiségvédelem oldaláról közelítették meg a közszereplők személyiségi jogainak korlátozhatóságára vonatkozó kérdést, míg az Alkotmánybíróság a szóban forgó feltételeket a szólás- és sajtószabadság érvényesülése felől értékelte. Az Alkotmánybíróság határozatából leszűrhetjük továbbá, hogy a közéleti véleményszabadság középpontjába nem a közszereplőket, hanem a közügyeket állítja, ezért a közszereplők bírálhatósága kapcsán tulajdonképpen szélesebb körben minősül szükségesnek és arányosnak a személyiségi jogok korlátozása is. Ugyanakkor e határozatból nem következik az, hogy a személyiségvédelem a közszereplőket ne illetné meg (például magánszféra védelméhez való jog címén). A határozat hangsúlyozta, hogy a közéleti kérdésekre adott értékítélet nem vonható korlátozás alá, míg a tényállítások esetében mérlegelni kell, hogy egy esetleges szankció nem korlátozza-e aránytalanul a vita szabadságát. Az AB határozata végső soron azért is kiemelkedően fontos, mert kijelöli azt a határt, amelyben az emberi méltósághoz való jog korlátozhatja a véleménynyilvánítás szabadságát, ezért iránymutatást jelenthet a jogalkalmazó szerveknek is.