Al Ehya Digital Televison társasághoz tartozó Noor TV tavalyi műsorában Allama Muhammad Farooq Nizami prédikátor többször hangoztatta, hogy „aki nem tiszteli Mohamed prófétát, annak pusztulnia kell.” Az Ofcom, az említett cselekményt a Műsorszolgáltatási Kódex (Broadcasting Code) 3.1 és 4.1 szakasza alapján gyűlöletkeltésre alkalmasnak vélte, és 85 ezer font bírságot szabott ki miatta. A 3.1 szerint az a médiatartalom, amely alkalmas arra, hogy bűncselekmény elkövetésére ösztönözzön, illetve zavargást idézzen elő, nem jelenhet meg rádiós vagy televíziós szolgáltatásokban. A 4.1 szakasz szerint pedig a médiaszolgáltatóknak kellő felelősséggel kell viseltetniük a vallási műsort tartalmazó műsorszámok iránt. Az említett csatornát nem csak az Egyesült Királyság területén, hanem más országokban is lehet fogni, adásaikat pedig alkalmanként angol nyelven is sugározzák.

Az Ofcom gyűlöletkeltő tartalmak miatt már több iszlám televíziós műsor ellen fellépett. Így például az Iszlám Kutatások Nemzetközi Alapítványa (Islamic Research Foundation International) által működtetett Peace TV ellen, amelynek műsorain rendszeresen uszítanak homoszexuálisok tettleges bántalmazására, illetve a muszlim vallást elhagyó személyek „kiirtására.” A hatóság büntetést szabott ki többek között a DM Digital csatornára is, amelyen egy vallási vezető szólított fel bűncselekmények elkövetésére, mert állítása szerint aki a profétát nem tiszteli, azt meg kell ölni, és aki erre nem képes, az nem is igazi hívő. Az imám szerint a hitehagyottak azonnal megölendők, nem kell várni velük kapcsolatosan semmiféle ítéletre.

A muszlimok a nyugati civilizációban uralkodó vallási felfogásához képest érzékenyen reagálnak a Mohamed prófétával kapcsolatos kijelentésekre. Nyilvánvalóan az érzékenység mögött az iszlám és a nyugati civilizáció közötti konfliktusos viszony áll. A jelenlegi iszlám fundamentalista szekták azonban a Próféta bármilyen formában történő tagadását, vagy becsmérlését, iránta tanúsított tiszteletlenség kifejezését tiltják. Léteznek olyan iszlám országok is, ahol az Istennek és szentségének kijáró tiszteletet védelmező ún. blaszfémiatörvények vannak hatályban és e törvények súlyos megsértése esetén akár halálbüntetés is járhat. Így például Pakisztánban halálbüntetés jár annak, aki burkoltan vagy direkt bemocskolja a Szentséges Próféta nevét.

A faji és vallási gyűlölet elleni küzdelemben nagy szükség van az összehangolt cselekvésre Európában és szerte a világon. Ezt jól példázza, hogy már 2005 márciusában Viviane Reding, az Unió Információs Társadalomért és Médiáért felelős biztosának kezdeményezésére összeültek Brüsszelben az egyes tagállamok nemzeti műsorszolgáltatását felügyelő hatóságai, és megállapodtak abban, hogy közös és egész Európára kiterjedő együttműködésre van szükség a gyűlöletet keltő műsorok sugárzása elleni fellépés jegyében. Az ülésen a jelenlévők elfogadtak egy megállapodást is, amelynek értelmében fokozni kell az együttműködést a hatóságok között annak érdekében, hogy az egyes országok mihamarabb érvényre juttassák, továbbá következetesen betartassák azokat az uniós szabályokat, amelyek egyfelől garantálják a média szabadságát, másfelől viszont tiltják az olyan műsorokat, amelyek gyűlöletkeltésre alkalmas tartalommal bírnak. Az együttműködés szükségességét példázza a több európai műholdas szolgáltató által továbbított Al Manar csatorna esete is, amelyeket a francia hatóságok gyűlöletre uszító tartalmuk miatt tiltottak be.

Világszerte aktuális kérdés, hogy a gyűlöletkeltő tartalmak közzétételét szüksége-e korlátozni, akár törvénnyel, akár jogalkalmazás útján. E körben vannak, akik a szólásszabadság korlátlansága mellett foglalnak állást, mert úgy vélik, hogy a nézetek sokszínűségén és az egyenlőségen alapuló társadalomban egyszerűen nem tolerálható a szólás tartalomalapú korlátozása és a társadalom képes önmagától e folyamatokat rendjén kezelni, mások viszont úgy gondolják, hogy a szabad szólás nem határtalan és mások jogainak megóvása érdekében vannak bizonyos korlátai. Bármely felfogást is valljuk, tény, hogy a vallási nézetek terjesztésének nem lehet mesterségesen az útjába állni, mert az egyéneknek joguk van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák és terjesszék vallásos hitüket. Ugyanakkor a közvetlenül az érzelmekre ható, indulatot gerjesztő, faji vagy vallási alapon különbséget tevő szólás korlátozása megengedhető, mert az ilyen gyűlöletbeszéd kinyilvánítása valódi sérelmeket is okozhat, és további károkkal járhat. A korlátozhatóság mércéje és módja már régóta komoly viták tárgya, ugyanakkor számos ország jogrendszere törvényi szinten rendelkezik a gyűlöletbeszéd tilalmáról és súlyosan szankcionálja a gyűlöletkeltő tartalmak kinyilatkoztatását. Így például Kanadában akár 12 évi börtönnel is büntethetik a gyűlöletbeszédet, az Egyesült Királyságban és Németországban több éves börtönbüntetéssel sújthatják azt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is foglalkozott e téma kapcsán a vallási alapon gyűlöletkeltő tartalmak megítélésével, és kifejezte, hogy a vallásos hitek kritikájával kapcsolatos vélemények kinyilatkoztatását csak akkor lehet korlátozni, ha azok „indokolatlanul sértőek másokra nézve”, és ha „nem járulnak hozzá a nyilvános vita valamely formájához, amely az emberi ügyek előremozdítását szolgálja.”