A 19. század végétől a felgyorsuló társadalmi modernizáció a különböző magyarországi egyházak elitjét is fokozatosan ráébresztette arra, hogy a hírközlés átalakulása, a tömegsajtó megjelenése következtében kommunikációs módszereik megújításra szorulnak.

Klestenitz Tibor kötete – amely a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Médiatörténeti Kutatócsoportjának keretében született, korábban még nem publikált tanulmányokból nyújt válogatást – arra vállalkozik, hogy ennek a folyamatnak különböző állomásait mutassa be.

Az első öt tanulmány a dualizmus korszakát, illetve az első világháborút követő átmenet éveit vizsgálja. A kötet utolsó három, terjedelmesebb írása a Bangha Béla erőfeszítéseinek következtében létrejövő katolikus lapkiadó, a Központi Sajtóvállalat (KSV) történetének befejező szakaszát, az 1936 és 1944 közötti korszakot mutatja be.