David Cameron brit miniszterelnök vezetésével júliusban indult egy kampány, mely azt kívánja elérni, hogy az Egyesült Királyság internetszolgáltatói (ISP) alapbeállításként kínálják fel az előfizetők számára a legális pornográf és egyéb felnőtt tartalmak szűrését a kiskorúak védelmének érdekében.

A kormányzat célja az, hogy a brit ISP-k (ilyen pl. BT, Virgin, Sky és a TalkTalk) hálózati szűrést alkalmazzanak, azaz a router vagy a szolgáltatói szintet monitorozó és blokkoló rendszerben gondolkodnak, függetlenül attól, hogy ahhoz milyen eszközök kapcsolódnak.

Azaz az internetszolgáltató az említett szűrőrendszert az előfizetőinek alapbeállításként kínálná fel, melyből tudatos döntéssel lehetne csak kilépni, azaz a rendszer opt-out megoldásként működne. A kezdeményezés arra a problémára próbál reagálni, hogy a gyermekek az internetet böngészve véletlenül botlanak bele olyan tartalmakba (itt leginkább a nem jogellenesen közzétehető pornográf tartalmakról van szó), melyeket a szülők károsnak tartanak rájuk nézve.

A júliusi kezdeményezés óta az tapasztalható, hogy korábban az ISP-k nem támogatták a kormányzati megoldást, ők egy „aktív választás+” megoldásban gondolkodtak, mely esetében az előfizetés kezdetétől r az előfizetők maguk választják ki és állítják be  a védelem megfelelő szintjét. A helyzet azóta megváltozott, és most már az ISP-k is az előválasztás mellett vannak, sőt, annak ellenére, hogy a kormányzati javaslat az új előfizetések esetében vezette volna csak be ezt a rendszert, a nagy szolgáltatók vállalták, hogy a már meglévő előfizetések esetében levél útján kérnek nyilatkozatot előfizetőiktől a szűrés aktivizálásáról, melyet a 2014-es évben kívánnak megvalósítani.

A hálózati tartalomszűrés bevezetése különös megvilágításba került, amikor a The Sun napilap fedetlen keblű hölgyeket bemutató ʽ3. oldal’-ának betiltására indított mozgalom céljával kapcsolatban nyilatkozott Cameron. A miniszterelnök ugyanis egymástól különböző esetnek ítélte a nevezett újság 3. oldalán található meztelenséget az online pornográfiától, úgy gondolta, hogy annak kiiktatására nincs szükség. Cameron szerint ui. különbség van a fizikai termékek és az internet között. Míg egy újság vagy könyv esetében a hozzáférést a szülő tudja kontrollálni, addig az internetes böngészés esetében, ahol a gyermek állandóan online van, a szülői felügyelet nem megoldható.

A brit miniszterelnök kezdeményezése talán ahhoz a megoldáshoz hasonlítható a legjobban, amely a televíziózás világában kezdett általánossá válni kábelszolgáltatói szinten. Utóbbi esetben például Franciaországban jutott arra a következtetésre a CSA 2005-ben, hogy a legális felnőtt tartalmakat nem lehet más tartalmakkal együtt, csomagban kínálni, így arra kötelezték a hálózatos szolgáltatókat, hogy azt vegyék ki a műsorcsomagokból, és külön értékesítsék őket, külön előfizetés keretében, amely mellett alkalmazni kellett még egy technikai védelmet is.

Nyilvánvaló, hogy noha a kábelszolgáltatókkal kapcsolatban alkalmazott megoldás konstrukciója hasonlóságot mutat a Cameron által bevezetni kívánt internetes szűrőrendszerrel, azzal azonban nem azonos, mert míg az  előbbi esetben pontosan tudjuk mely tartalmakra vonatkozik az előzetes már hálózati szolgáltatói szinten érvényesített hozzáférés tilalma, addig utóbbiban ezt automatikusan egy tökéletlen algoritmussal próbálják kiszűrni. Éppen ezért éri sok kritika a szóban forgó megoldást, hiszen az egyes ISP-knél eltérő tartalomszűrési kategorizálási rendszerek léteznek, míg egyesek túl szigorúak, mások túl lazák.

A David Cameron által indított – és úgy tűnik sikerre is vitt – kezdeményezés, több tanulsággal is szolgál részünkre. Az egyik a felelősség-megosztás kérdése. Az internet világával kapcsolatban a kiskorúak védelmének területén ugyanis az 1990-es évek végétől a szakmai gondolkodás középpontjába került az elképzelés, mely szerint a szülőkre (a kiskorúak médiafogyasztását felügyelőkre) nagyobb felelősséget kell helyezni, mint az állami és iparági szereplőkre. Cameron kezdeményezése e három összetevős felelősségi körön belül változtat, nagyobb felelősséget tesz az iparági szereplőkre, és egyben a korábbiakhoz képest több felelősséget vállal magára az állam is azzal, hogy maga kezdeményez egy megoldást, és folytatja le az egyeztetést az iparági szereplőkkel. Az elmozdulás a tekintetben is egyértelmű, hogy szolgáltatói szintre viszi a kiskorúak védelmének problémakörét és azt kéri, hogy alapelvárás legyen a hozzáférés automatikus korlátozása, azaz szakít azzal az elképzeléssel, amely szerint a hálózathoz való hozzáférést és az átvitelt biztosító szolgáltatóknak nincs közük az átvitt tartalomhoz, és egyben aktív tudatossággá kívánja formálnia fogyasztói felelősséget.

Az eset további érdekessége, hogy az említett nagy ISP-k vállalták a kormányzati kezdeményezés végrehajtását, míg a kisebb szolgáltatók ebbe nem mentek bele, azonban  az opt-out védelmi rendszer lefedettsége 2014-ben így is 95%-os lesz. A hálózati szűrést egyébként a brit mobilszolgáltatók már évek óta alkalmazzák.