Révész T. Mihály (c. egyetemi tanár) Médiaviszonyok az első „nagy háború” éveiben című előadásában ismertette, hogy közvetlenül a világháború kitörése előtt elfogadott új sajtótörvény nem érvényesülhetett, hiszen a Szerbiának küldött hadüzenettel egy időben számos rendelet korlátozta a sajtószabadságot. Általános, minden lapra kiterjedő sajtócenzúra nem volt, csak a kormányzat által „renitens”-nek bélyegzett lapok kényszerültek arra, hogy közleményeiket előzetesen bemutassák a hatóságnak. A lapok egy része viszont írásait önként a cenzúra elé terjesztette. Mivel a sajtó kezdetben szinte egyhangúan sorakozott fel a háború mellett, a kormány is előzékenységet mutatott, amennyiben pl. térítésmentessé tette a politikai napilapok postai szállítását. Egy idő után a lapok a cenzúra működéséről sem írhattak, néhány lap betiltására is sor került, de összességében a magyarországi háborús sajtópolitika más országokéval összehasonlítva „liberálisnak” volt mondható.

Szőts Zoltán Oszkár (Országos Széchényi Könyvtár) az első világháborús katonai tábori lapokkal foglalkozott: a 16-os honvéd, Négyes honvédek háborús lapja és a Cibo viccek című tábori lapok példáján. A katonai tábori lapok új újságtípusnak számítottak. Tekintettel arra, hogy a polgári sajtó sokszor csak késéssel, illetve rendszertelenül jutott el a fronton harcoló katonákhoz, a tábori lapok vették át a tájékoztatás funkcióját, és a harci kedv fenntartásában is nagy szerepet szántak nekik. Természetesen szigorúan csak a hadvezetés által jóváhagyott tartalom jelenhetett meg bennük. A tábori lapok előállítása gyakran csak rendkívüli nehézségek között történhetett (papírhiány, hiányzó technikai és személyi feltételek stb.).

Landgraf Ildikó (MTA BTK Néprajzi Intézet) Háború és béke képei a magyar képes családi lapokban az első világháború alatt címmel tartott előadást. Az illusztrált sajtó mint új technikai újdonság a 19. század közepén jelent meg. Az illusztrált családi képes lapok szórakoztatni akartak, de színvonalas kulturális tartalmat is hordoztak. Ez különösen igaz volt a Vasárnapi Ujság című lapra, amelyet az előadó vizsgálódásának középpontjába állított. A lap egyik vonzereje a bőséges képi anyag volt, méghozzá a Vasárnapi Ujság szerkesztői igyekeztek eredeti, hazai készítésű képeket használni. A világháború kitörése után a lapban külön rovat indult a harctéri eseményekről. A kor legjobb fotósainak (Balogh Rudolf, Jelfy Gyula stb.) képei jelentek meg benne. A megrázó képek hatását gyakran a képaláírásokkal igyekezetek „enyhíteni”.

Ábrahám Barna (MTA BTK Történettudományi Intézet) Szlovák sajtó – kormányzati sajtópolitika a nagy háború évei alatt című előadásában kitért mind a külföldi, mind a hazai szlovák sajtóorgánumok ismertetésére. A külföldi szlovák (és cseh) nyomtatványokat az államhatalom különösen árgus szemekkel figyelte, és igyekezett megakadályozni, hogy azok eljussanak a magyarországi szlovák lakosság körében. A cseh havi lapok behozatalát kevésbé akadályozta, mint a cseh napilapokét. A hazai szlovák sajtó nagy része kormánytámogató magatartást folytatott, köszönhetően a kormányzati szubvencióknak is. A korszak során néhány szlovák nyelvű lapot hosszabb-rövidebb időre betiltottak. Megállapítható, hogy a magyarországi szlovák sajtót a háború következtében romló gazdasági helyzet fokozottan sújtotta, a fizető képes olvasók csökkenésével: amíg 1914-ben 33 szlovák lap jelent meg, addig számuk 1918 végére 18-ra csökkent.

Klestenitz Tibor (MTA BTK Történettudományi Intézet) A katolikus sajtó az első világháborúban címmel tartott előadásában sok szemszögből érzékeltette a katolikus sajtó ellentmondásos helyzetét. Az újságok iránti megnövekedett keresletet az egyház is érzékelte, de az egyházon belül is eltérő nézetek és törekvések voltak tapasztalhatók a sajtópolitikában. Felmerült új katolikus lap indításának gondolata. Csernoch hercegprímás a liberális lapokat is igénybe vette közleményei elhelyezésére. Bangha Béla jezsuita páter a katolikus sajtó üzleti alapokra való helyezését sürgette. Törekvésében számos katolikus lap és újságíró az egyházi támogatás elvesztésének veszélyét és új konkurencia megjelenését látta. Bangha kezdeményezésére alakult meg 1918 januárjában a Központi Sajtóvállalat, amely részvénytársasági formában kísérelt meg katolikus lapokat indítani, illetve a Sajtóvállalatba bevonni. Erre azonban már csak a forradalmak kora után nyílott lehetősége.

Paál Vince (NMHH Médiatudományi Intézet) A Könyvkiviteli Bizottság 1917–1918 című előadásában a Bizottság felállításának körülményeit és működését mutatta be. A országból sajtóterméket kivinni csak a Könyvkiviteli Bizottság engedélyével lehetett (a zenei művek és a kiadóhivatalok által feladott napilapok kivételével). A Bizottság felállítására azért volt szükség, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország a sajtótermékek kivitelét azonos elvek szerint kezelje, és így Németország hajlandó legyen legfőbb szövetségesét a sajtótermékek piaca szempontjából belföldnek tekinteni. A németek igyekeztek megakadályozni, hogy a hadviselést is érintő tartalmú nyomtatványok (főleg vegyipari és műszaki szakművek) az ellenséges külföldre jussanak. A magyar Könyvkiviteli Bizottság egy évi működése alatt kb. 40 ezer db sajtóterméket vizsgált meg, ennek csak néhány százalékának kivitelét tiltotta meg a semleges és ellenséges országokba.

Turbucz Dávid (MTA BTK Történettudományi Intézet) A Horthy-kultusz és az első világháború. Az „otrantói hős” képe 1919 és 1944 között címmel tartott előadást. Horthy Miklós az első világháborúban kétségtelenül kiváló tengerésztiszti képességekről tett tanúbizonyságot. Horthy vezetésével a Monarchia haditengerészete 1917. május 15-én sikeresen törte fel az antant által létesített tengeri zárat az Otrantói-szorosban. Az esemény kiindulópontját képezte a Horthy személye köré felépített későbbi kultusznak. Az előadó hangsúlyozta, hogy Horthy, a kortársak, de a Monarchia hadvezetése is túlértékelte a győzelem tényleges katonai jelentőségét. Horthy haditengerészeti helytállására és sikereire 1919-től folyamatosan történik hivatkozás. A fővezér, majd a kormányzó a magyar állam, a magyar nemzet biztos kezű kormányosaként vezeti a nemzet hajóját „a viharos tengeren”. Az otrantói ütközet évfordulóit számos alkalommal nyilvánosan megünnepelték, és kiadványokban emlékeztek meg róla. 1937-ben a Horthy Miklós (ma Petőfi) híd budai hídfőjénél haditengerészeti hősi emlékművet állítottak fel, amelyet a közbeszédben csak „Horthy-emlékmű”-nek emlegettek. Mindez alkalmas volt Horthy vezéri kultuszának megerősítéséhez.